Page 75 [75]
OCR
II.4. Hanyatlás, előre menekülés és az Atlántida megszűnése [...] minden latin országnak, minden szövetségesnek szeretnie, csodálnia és ünnepelnie kell Brazíliát — írta Joáo de Barros 1917 októberében -, mert belépett a háborúba. Tevőlegesen is kimutatta, hogy tudatában van hivatásának, mindörökre közösséget vállal a testvéri civilizációk sorsával, azokéval, akikkel azonos az érzékenysége, azokéval a régi és örök társakéval, akikkel közös lelki örökséget hordoz." 1919-ben, az első világháború lezárása és a béketárgyalások időszakában az Atlántida köre még egy fontos indokot sorakoztatott föl a lap programjának neolatinná bővítése mellett: a győztesek közös büszkeségét. A három latin nemzet a háborúban azonos szövetségi rendszerhez tartozott, és közösen vitte gyözelemre a germän üj-barbärsäggal (novos bárbaros) szemben a latin (vagy mediterrän) szellemet (génio latino). Ezt a büszkeséget az sem zavarhatta meg, hogy Portugália világháborús részvétele inkább fiaskó volt, mint diadalmenet, és az sem, hogy az útnak indított brazil csapatok meg sem érkeztek az európai hadszíntérre az I. világháború befejezéséig. II.4. HANYATLÁS, ELŐRE MENEKÜLÉS ÉS AZ ÁTLÁNTIDA MEGSZŰNÉSE Elmondhatjuk, hogy az Atlántida folyóirat szerkesztői, szerzői ambiciózus programjukhoz kulturális, történelmi és aktuálpolitikai indokokat egyaránt találtak. A lap szellemi irányának összlatin irányába való elmozdulás jól illeszkedett a munkatársak, főleg a meghatározó szerkesztő, Joáo de Barros hangsúlyosan européer beállítottságához, ?" aki az intellektuális előnyök mellett nagyobb piacot és biztosabb finanszírozást is keresett a folyóirat kétnyelvűvé tételével. Közben a luzo-brazil irodalom és kultúra magasabb rendű céljait sem tévesztve szem elől, a francia irodalmárok bekapcsolásával a portugál nyelvű alkotások ismertségét kívánta növelni európai viszonylatban. Ez a nem35, [...] todos os países latinos, todos os países aliados devem amar, admirar e festejar o Brasil pela sua entrada na guerra. Ele mostrou, com efeito, gue tinha a consciéncia do seu destino, para todo o sempre irmanado ao destino dos seus irmäos em civilizacáo, dos seus iguais em sensibilidade, dos seus velhos e eternos companheiros de heranca espiritual! Joáo de BARROS: O Brasil e a guerra, Atlántida, no. 25. (1917. november), 158. 26 Ezeket a fogalmakat Id. például Graca Aranha antik párhuzamokra épülő tanulmányában, Catástrofe ou evolucáo, Atlántida, no. 38. (1919.h.n. [mäjus]), 132-138. 27 Ld. CONCEICÄO i.m. 118.
