OCR
II.2. Nőkről az Atlántida folyóiratban s őszinte önbírálatom meggyőztek arról, hogy a nő és férfi intelligenciája között nemcsak fokozati, hanem minőség- és iránybeli különbségek is vannak, melyek nem szokásból vagy hagyományból erednek, hanem magából a társadalom által meg nem változtatható női hivatásból, az anyaságból."? A nők helyzetének javulását pedig nem a törvények, hanem a férfiak gondolkodásának változása útján reméli: , Törvényes helyzetének megjavítása tehát nem fokozhatja a boldogságát, de igenis fokozhatja azt a férfinem gondosabb nevelése, mely odavezetne, hogy a férfi jobban megbecsülje a nőt s tevékenyebb segítőtársa legyen."§ A női hivatásnak és lelki alkatnak ez a fajta megítélése kétségtelenül G. Lombroso saját pályájának alakulását is befolyásolta. Hiszen munkásságának jelentős részét alárendelte előbb apja szellemi befolyásának és hagyatékának, később pedig fia művészetének. Miután Leo Ferrero — a reményteljesen induló író — 1933-ban, alig harminc évesen, autóbalesetben életét vesztette, műveinek gondozását, kiadását Gina Lombroso vállalta magára. Életrajzírója lett, ahogy korábban édesapjának. Emellett — a firenzei évekhez hasonlóan - a svájci emigrációban is folytatta a kiadói tevékenységet. A Nuove Edizioni Capolago könyvek a demokratikus gondolkodás és az antifasizmus egyik legfontosabb fórumává váltak. Az olasz házaspár politikai aktivitása a II. világháború idején fokozódott, de azt már nem érhették meg, hogy hazatérhessenek. Ferrero 1942-ben, Lombroso 1944 márciusában hunyt el Genfben. II.2.4. Marie-Antoinette Aussenac Marie-Antoinette Aussenac (1883-1971) portói születésű, francia zongoraművészről a , latin gondolkodás orgánuma" (órgűo do pensamento latino), az Atlántida 1920-ban, utolsó, 48. számában részletes, a művész fotójával illusztrált méltatást közölt, hatestés lisszaboni koncertsorozata kapcsán." Az előadások a háborút követően lassan újjáéledő kulturális élet fényes pillanatai voltak a portugál fővárosban. 162 U.o. 33. és 122. 163 U.o. 36. 164 António ARROIO: Um caso notável de interpretacáo musical: a pianista Marie-Antoinette Aussenac, Atlántida, no. 4.8. (1920. h.n.), 291-311.