OCR Output

II.2. Nőkről az Atlántida folyóiratban

s őszinte önbírálatom meggyőztek arról, hogy a nő és férfi intelligenciája
között nemcsak fokozati, hanem minőség- és iránybeli különbségek is van¬
nak, melyek nem szokásból vagy hagyományból erednek, hanem magából
a társadalom által meg nem változtatható női hivatásból, az anyaságból."?

A nők helyzetének javulását pedig nem a törvények, hanem a férfiak gondolko¬
dásának változása útján reméli: , Törvényes helyzetének megjavítása tehát nem
fokozhatja a boldogságát, de igenis fokozhatja azt a férfinem gondosabb neve¬
lése, mely odavezetne, hogy a férfi jobban megbecsülje a nőt s tevékenyebb
segítőtársa legyen."§ A női hivatásnak és lelki alkatnak ez a fajta megítélése
kétségtelenül G. Lombroso saját pályájának alakulását is befolyásolta. Hiszen
munkásságának jelentős részét alárendelte előbb apja szellemi befolyásának és
hagyatékának, később pedig fia művészetének. Miután Leo Ferrero — a remény¬
teljesen induló író — 1933-ban, alig harminc évesen, autóbalesetben életét
vesztette, műveinek gondozását, kiadását Gina Lombroso vállalta magára.
Életrajzírója lett, ahogy korábban édesapjának. Emellett — a firenzei évekhez
hasonlóan - a svájci emigrációban is folytatta a kiadói tevékenységet. A Nuove
Edizioni Capolago könyvek a demokratikus gondolkodás és az antifasizmus
egyik legfontosabb fórumává váltak. Az olasz házaspár politikai aktivitása
a II. világháború idején fokozódott, de azt már nem érhették meg, hogy haza¬
térhessenek. Ferrero 1942-ben, Lombroso 1944 márciusában hunyt el Genfben.

II.2.4.
Marie-Antoinette Aussenac

Marie-Antoinette Aussenac (1883-1971) portói születésű, francia zongoramű¬
vészről a , latin gondolkodás orgánuma" (órgűo do pensamento latino), az At¬
lántida 1920-ban, utolsó, 48. számában részletes, a művész fotójával illusztrált
méltatást közölt, hatestés lisszaboni koncertsorozata kapcsán." Az előadások
a háborút követően lassan újjáéledő kulturális élet fényes pillanatai voltak
a portugál fővárosban.

162 U.o. 33. és 122.

163 U.o. 36.

164 António ARROIO: Um caso notável de interpretacáo musical: a pianista Marie-Antoi¬
nette Aussenac, Atlántida, no. 4.8. (1920. h.n.), 291-311.