Oldal 57 [57]
II.2. Nőkről az Atlántida folyóiratban
hogy Olaszország kapcsolódjon be az I. világháborúba, mégpedig az antant
oldalán. 1924-től egyre határozottabban antifasiszta, és 1930-ban férjével
együtt az emigrációt választja. Svájcba költöznek. Ferrero 1931-től mint genfi
professzor (L’Institut des Hautes Études Internationales) szellemtörténetet
tanít és a francia forradalomról, valamint az újkor történetéről ad elő. 1935-től
könyvei — történeti munkák és regények -— tiltólistára kerülnek Olaszországban,
ahol az egész gondolatrendszer nemkívánatos, melyben ezek a művek meg¬
születnek. A Népszava már 1911-ben felfigyelt Ferrero elkötelezettségére, és
kétkolumnás cikkben hívta fel olvasói figyelmét a szerzőre:
Ez a név, ami ennek a rövid cikknek a címében áll - írja róla a lap —, megle¬
hetősen ismeretlen a magyar közönség előtt. Pedig nem szabad és nem lehet,
hogy továbbra is ismeretlen maradjon Guglielmo Ferrero neve a magyar
munkásság és a magyar értelmiség előtt. Ferrero neve és még inkább műkö¬
dése egy beváltott programot jelent. Ferrero, az olasz történetíró egy példát¬
lanul szép és munkás tevékenység útján bebizonyította, hogy a történelem¬
írásban a marxista módszernek, történelmi materializmusnak szigorú
alkalmazása mennyire összefér az Írásnak művészi tökéletességével. Erről
tett tanúságot Ferrero hatkötetes, nagy történelmi munkájával, amelynek
cime »La Grandezza e decadenza di Romac (Róma nagysága és hanyatlása),
ami az első nagy, kompakt történelmi munka, amelyben (nem, mint azelőtt
csupán rövidebb értekezésekben történt) mindvégig szigorúan keresztülvitte
a marxizmus alapelveit, ismételjük, anélkül, hogy ez az írás művészies vol¬
tának rovására történt volna.
A Népszava kritikusa ugyanebben a cikkben néhány mondat erejéig az olasz
történész feleségéről is megemlékezik: , Gina Lombroso Ferrero aktív tagja az
olasz szociáldemokrata pártnak. Igen nagy műveltségű nő, aki irodalmi mun¬
kával is foglalkozik. Írt egy könyvet a Délamerikába vándorló olasz munká¬
soknak és egy másikat az olasz mezei munkásnőknek helyzetéről.""?
Gina Lombroso egyre többet foglalkozott női témákkal, és a firenzei évek¬
től kezdődően ezeknek nyilvános fórumot teremtve, kiadói egyesületet hozott
létre (Associazione Divulgatrice Donne Italiane, ADDI) kifejezetten az ilyen
tárgyú szövegek publikálására. A firenzei ADDI jelentette meg 1917-18-ban
saját könyvét, A női lélek két kötetének első kiadäsät is (Riflessioni sulla vita.
Lanima della donna. Libro I: La tragica posizione della Donna, Libro II: Con¬
seguenze dellaltruismo). Ez lett aztan Lombroso legismertebb mtive, az 1920¬
59 LAKATOS László: Guglielmo Ferrero, Népszava (1911. december 24.), 20.