Oldal 54 [54]
II. A REVISTA ATLÄNTIDA PROGRAMIJA ES SZELLEMI KÖRNYEZETE
rovid hirben, majd 2. szamaban a költö, Afonso Lopes Vieira (1878-1946) szép
nekroldgjaval emlékezett meg róla."
Az Atlántida lapjain szereplő nők között talán egyetlen olyan híresség volt,
akinek a neve a mai napig ismerősen cseng világszerte. Ez a név a táncművészet
formabontó megújítójáé, a női emancipáció szószólójáé, Isadora Duncané
(1877-1927),"§ aki 1902-ben Budapesten is fellepett.'* A luzo-brazil Atlan¬
tiszon művészi nagysága mellett azért is lehetett megkülönböztetett helye,
mert Joáo do Rio-val párizsi megismerkedésük óta baráti, jó viszonyt ápolt.
A brazil író először 1908 végén utazott Portugáliába, legfőbb úti célja Lisszabon
és Porto volt, de Londonba és Párizsba is eljutott. Nagy érdeklődéssel fordult
a francia főváros színházi élete felé. Ekkor ismerkedett meg Isadora Duncannel.
Először 1909 januárjában a párizsi Gaité-Lyrigue színpadán látta táncolni, és
hamarosan barátságot kötöttek." Hazatérve az O Paiz hasábjain népszerűsí¬
tette Duncan művészetét. A brazil főváros társasági életéről szóló (Pall-Mall
Rio de José António José) kötetében pedig többször megidézte alakját, erős
érzelmi töltettel írva művészetéről, megörökítve 1915-ös Rio de Janeiró-i ven¬
dégszereplését és ottani találkozásukat."" Nemcsak 6, hanem pälyatärsa, Gil¬
berto Amado is megemlékezett arról a varázslatos estéről, amit Joäo do Rio
(azaz Paulo Barreto) vendégeként együtt töltöttek. A két férfi hódolattal és
bámulattal figyelte az extravagáns, magával ragadó művész viselkedését.
Milyen különleges volt a két celebritás beszélgetése — írja Amado közvetlen
viszonyukra utalva -, a világhírűé és a brazilé! A táncosnő franciául fejezte
ki magát, provokatív torokhangokkal, orgánuma -— az egyik legszebb, amit
valaha hallottam — mágikusan tisztán csengett. Paulo keverte a franciát, az
angolt és a portugált, hihetetlen összevisszasággal, teljességgel ötletszerűen,
és úgy kezelte a híres táncosnőt, az évszázad múzsáját, mintha a testvére
lenne, mintha csak gyerekkoruk óta együtt nőttek volna fel.""
45 Maria Augusta Bordalo Pinheiro, Atlántida, no. 1. (1915. november), 87-88. Afonso Lopes
Vieira: D. Maria Augusta Bordalo Pinheiro, Atlántida, no. 2. (1915. december), 103-106.
46 A folyóirat párizsi kulturális krónikájában, J. N. FAURE-BRIGUET: La vie á Paris, Atlánt¬
ida, no. 42-43. (1919. h.n.), 802-803. és röviden említi fent idézett cikkében Manuel de
Sousa PINTO: Impressőes dos Bailados Russos, Atlántida, no. 28. (1918. február 15.), 492.
47 DIENES Gedeon: Isadora Duncan Magyarországon, in: FENYVES Márk - PÁLOSI István
(szerk.): Remembering Isadora Duncan, Budapest, Orkesztika Alapítvány, 2002, 45-62.
48 MAGALHAES JUNIOR im. 264-266.
49 Joao do RIO: Pall-Mall Rio de Jose Antonio José — inverno mundano de 1916, Rio de Jane¬
iro, Editores Villas-Boas and C., MCMXVII [1917], 367-380. és 409-412.
50 ,Que espetaculo a conversa das duas celebridades, a mundial e a brasileira! A dangarina
exprimia-se num francés, beliscado de guturalidades, num voz — das mais belas que até hoje