II. A REVISTA ATLÁNTIDA PROGRAMJA ÉS SZELLEMI KÖRNYEZETE
az írástudatlanságot tekintve, de az országos átlag 6090." A nők iskolázottsága
alacsonyabb a férfiakénál. Továbbtanulásukat tekintve az 1907-es év fontos
mérföldkő, mert ekkor szerez bizonyítványt két leánytanuló, ők az elsők, akik
nő létükre középiskolát végeztek Brazíliában." Ettől kezdve a nők nyilvános
oktatási intézményekben való képzésének lehetőségei folyamatosan bővülnek.
Joáo de Barros, az Atlántida portugál szerkesztője, aki oktatáspolitikus is,
1913-ban, mikor egy szövegében dicséri és személyes tapasztalatai alapján
különösen jó színben kívánja feltüntetni a brazil nőket, társadalmi szerepüket,
azt írja róluk, hogy nemcsak mint családanyák gyengédek, erősek és energi¬
kusak, de kiválóan megállják a helyüket a tanítóképzőkben végzett nehéz
tanulmányaik során is, és remek óvó- és tanítónő válik belőlük. Emellett se¬
gitik a férfiakat alkotómunkájukban."? A tanítóképző intézetek egyébként
a nőnevelés fontos intézményeiként nemcsak az iskolai pályára készítették fel
hallgatóikat, de népszerű iskolatípussá váltak azok számára is, akik pusztán
műveltségüket kívánták bővíteni, és a későbbiekben sosem helyezkedtek el
hivatásos pedagógusként.
II.2.2.
Női témák és művészek a szellemi Atlantiszon
(Virgínia Vitorino; Helena Rogue Gameiro; Maria Augusta Bordalo Pinheiro;
Isadora Duncan)
Bár a nők kisebbségben voltak a luzo-brazil Atlantiszon, néha mégis megmu¬
tatkoztak. Az Atlántida fennállása alatt összesen mintegy 700 írást közölt,
ebből 15-20-nak, mintegy 2-396-nak volt a nőkhöz, női szerepekhez direkt
módon köthető témája (nem számítva az irodalmi művek nőalakjait): egyes
alkotók (festő, költő) bemutatása mellett a jótékonykodás, a háborús sérültek
ápolása, katonák búcsúztatása és hazavárása, különböző nemzetek asszonyai¬
nak (török, USA) karakterizálása vagy a gyermekvállalás. Ez utóbbi a 39. szám
egyik cikkében a brazíliai bevándorlás összefüggésében egyben németellenes
éllel került szóba. A lap egy lengyel szerző, M. Prozor gróf francia nyelvű cikkét
közölte, melyben a kivándorolt lengyel nők a lengyelség megtartóiként szere¬
pelnek, mint akik a reprodukcióval tartóztathatják fel az agresszív germán
87 U.o. 375.
138 U.o. 381.
18° Joao de BARROS: A Energia Brasileira, Porto, Chardon, 1913, 63-65.