Oldal 49 [49]
II.1. Luzo-brazil folyóirat az Atlanti-óceán két partján (1915-1920) : 47
Persze a modernisták sokfélék. Van közöttük olyan is, akitől az Atlan¬
tisz-álom nem annyira idegen, és szívesen tart fenn személyes jó kapcsolatot
a brazil szellemi élettel. A lisszaboni író, António Ferro (1895-1936) például
(aki később Salazar legfőbb propagandistája lesz), 1922 folyamán majdnem
három hónapos, sikeres turnén volt Sáo Paulóban."
Az Atlántida-t tehát nem a modernisták, hanem régi vágású pre-moder¬
nisták, profi, de nem különösebben eredeti irodalmárok készítik, ?" többségük
az akadémizmus mainstream figurája. Ők nem robbantani akarnak, mint a mo¬
dernisták, hanem konszolidálni. Maguk is érzik a portugál kultúra ritmusvál¬
tásának szükségességét, ehhez azonban nem ellenséget keresnek, hanem bará¬
tot, a hagyományos portugál patriotizmus tengerentúli visszatükröződését.
A folyóirat megjelent 48 számának tartalmával pontosan ki is jelölték" ennek
a luzo-brazil testvériségnek a sarokpontjait: az azonos latin kulturális alap esz¬
méjét, a két néplélek rokonságát, egymás jobb megismerésének, megértésének
és kölcsönös tiszteletének vágyát. Mindennek hordozója és közvetítője a közös
nyelv és civilizáció — legdominánsabban a katolicizmus és a folklór elemei —,
valamint az etnikai alap, azaz a raca, a közös faj. Így látja ezt Joáo do Rio bra¬
zilkent , odaátról" (gyakran használja a folyóiratban a Jodo dAlém, a János
Odaátról írói álnevet): , Létezik egy faj, ami a sajátunk: a portugál. Létezik egy
olyan múlt, ami bennünket a görög legendákhoz és a föníciaiak utazásaihoz köt:
a portugál. És van valami közös a két nép életében, ami egyazon törzsből táp¬
lálkozik: Portugáliából!" Ebben a testvériségben, kétség sem fér hozzá, Por¬
tugália az elsőszülött, akinek a fiatalabb testvér igen sokat köszönhet.
Ez tehát az esszenciája annak a kissé talán patetikus — de vezessünk be
inkább egy egzaktabb kifejezést — analitikus nacionalizmusnak, amit az 1910¬
2 José Sacchetta Ramos MENDES - Tiago C. P. dos Reis MIRANDA: O Tratadodo 1."Cen¬
tenärio ou a retörica das “duas pätrias” (26.09.1922), in: Zilia Osörio de CASTRO - Jülio
Rodrigues da SILVA - Cristina Montalväo SARMENTO (szerk.): Tratados do Atläntico Sul:
Portugal-Brasil, 1825-2000, Lisboa, Colecçäo Biblioteca Diplomätica do Ministerio dos
Negöcios Estrangeiros, Portugal, 2006, 179.
26 Arnaldo Saraiva közepszerüsegüket hangsülyozza: „[...] o espaco reservado a colabora¬
dores mediocres também foi sempre excessivo” A. SARAIVA (2004) i.m. 129.
27 Csak egyetlen példa, ahol minden valdszintiség szerint Jorge de Faria (1888-1960) por¬
tugál színikritikus magyarázza a testvériség alapjait a közös faj nemessége, a büszke jellem,
a hősies vérmérséklet, a nyelv behízelgő édessége, valamint számtalan etnikai és morális
faktor meghatározó voltával. J. de F.: Cinco de maio, Atlántida, no. 38. (1919. h.n.), 250.
25 , Há uma raca gue é a nossa: a portuguesa. Há um passado gue nos liga ás lendas gregas
e aos périplos fenícios: o portugués. Há uma vida gue é comum aos dois povos, ramos do
mesmo tronco: — Portugal!" Idézi TEIXEIRA — BARROS i.m. 4.