Seite 180 [180]
OCR
178 ¢ A MARTiRIUM HOMÁLYÁBÓL Yanjiusuo — Xinjiang Shaoshu Minzu Shehui Lishi Diaocha Zubian 1963). Mint már említettem, ez volt az első olyan munka, amely a sibe történelem (relkonstruálását célozta meg. A könyv, amely végül 1963-ban, a Kínai Tudományos Akadémia Nemzetiségi Kutatóintézetének belső forrásanyagaként került nyomtatásra, a sibék , hivatalos történetének" megtestesítője lett. Arra azonban, hogy a könyvet nyilvánosan publikálják, még várni kellett — a Nagy Proletár Kulturális Forradalom ugyanis ideiglenesen kerékbe tört minden ilyen vállalkozást. Ji Qing visszaemlékezéseib6l tudni lehet, hogy nem sokkal azutan, hogy 6 és Xiao Fu - északkeleti kutatóútjuk végeztével — hazatértek a Chabucha’er Sibe Autonóm Járásba, Xiao Fu meghívást kapott Pekingből. Felkérték, hogy térjen vissza a fővárosba, és folytassa munkáját a Központi Nemzetiségi Kutatóintézetnél. Ott - többek között Tu Changsheng segitségével — Xiao Fu folytatta a sibék rövid történetének megírását; az első kivonat nyomtatásra való előkészítése kétséget kizáróan az ő munkájának köszönhető (Ji 2004: 8]. Ám a kulturális forradalom nem kímélte őt sem: vissza kellett térnie a Chabucha’er Sibe Autoném Jarasba, hogy a falubeliekkel együtt vegye ki részét a mindennapi termelőmunkából - földet művelt és csatornát javított, mint a falubéliek döntő többsége. Történetírói munkáját csak a Nagy Proletár Kulturális Forradalmat követően kezdhette újra, a Xinjiangi Társadalomtudományi Akadémia munkatársaként. Egykori kollégája, Ji Qing meghaté sorokkal emlékezik vissza erre az időszakra: Az idő nem várja meg az embert, Xiao Fu ekkorra már hatvanéves lett; erős, egyenes ember [volt], [aki] minden szó nélkül ragadott ismét tollat, és folytatta a sibe nemzetiség történelmének kutatását [...]. (Ji 2004: 8-9) (lásd 3/32. sz. melléklet) 1979-ben, a kulturális forradalom elmúltával ugyanis az Állami Nemzetiségi Ügyek Bizottsága, aminek feladata a központi kormányzat és a nemzeti kisebbségek közötti együttműködés összehangolása volt, eldöntötte: folytatni kell az 1950-es években megkezdett munkálatokat. Az 1956-ban tervbe vett három könyvsorozat megjelentetésén túl további két sorozat megindítását tűzték ki ekkor feladatul. Ezek a következő címet viselték: (1) A kínai nemzeti kisebbségek és (2) A kínai nemzeti kisebbségek társadalomtörténetének vizsgálata. Az öt sorozat végül a Könyvsorozat a nemzetiségi kérdés öt fajtájáról címen vált a kínai történetírás részévé. 16 Az öt könyvsorozat összesen 402 kötetet foglal magába; megírásuk és szerkesztésük 1958-tól 1991-ig folyt mintegy 1760 ember segédletével (, Xibozu Jianshi" Bianxiezu — „Xibozu Jianshi” Xiudingben Biannxiezu 2008: Elösz6, 1-2).
