Oldal 159 [159]
III. , NINCSEN NEMZET TÖRTÉNELEM NÉLKÜL..." + 157
Eddig tart tehát a mandzsu nyelvű családfa nemzetségi történetet ismertető
része, amelyen belül valamennyi, a sibék életét meghatározó fontosabb tör¬
ténelmi fordulópont feljegyzésre került: a sibéknek a Mongol Nyolc Zászló¬
ból a Mandzsu Nyolc Zászlóba való átsorozása, majd a , délre telepítés" és
azzal együtt az egykori fővárosban való letelepedés. E főszöveg és a családfa
szerkesztésének idejét, valamint a családfát író személyek nevét feltüntető
kínai nyelvű szöveg között található a nemzetség leszármazási rendjének
ismertetése, amely a nemzetséget 14 generációra osztja.
A genealógiai táblázaton a nemzetségi tagok közötti rokonsági viszonyo¬
kat a neveket összekötő, piros színű vonalak jelzik. A nevek mellett, kétféle
színnel írva, itt-ott megjegyzések állnak. Az ősök némelyikénél, mandzsu
nyelven, piros színnel feltüntették az illető nyolczászlós rendszeren belül
betöltött hivatalát. Egy másik színnel, feketével, ugyancsak mandzsu nyelven
azt jegyezték fel, ha az adott ősnek nem születtek fiúgyermekei. Ezen ősök
neve alatt a , leszármazottja nincsen" felirat olvasható.
Ettől eltérő, mandzsu nyelven, fekete színnel jegyzett bejegyzés csak
három ős neve alatt található. Az első a Yacibu elsőszülött fia, Usubu neve
alatt futó felirat, amely szerint , Usubu leszármazottjai Be kiben vannak".
A második és a harmadik bejegyzés Yacibu hatodik nemzedékbeli leszár¬
mazottja, Darjan, és nyolcadik nemzedékbeli leszármazottja, Walihai neve
alatt olvasható. Mindkettő szövege azonos: „Ilibe ment”.!**
Darjan és Walihai volt tehât az, akit — a ,csalädfa-egyesit6” tôrténet
szerint —- Han Qikun felmenői a ,yilibeli ágként" emlegettek. A nekik és
nemzetségük minden más tagjának szóló áldozatbemutatás — mint például a
füstölőáldozat — pedig szerves részét képezte az ősöknek bemutatott áldozat¬
nak. Ezek a családfák ugyanis nem egyszerűen az ősök neveinek feljegyzésére
és a nemzetségek történetének emlékezetben tartására voltak hivatottak.
Olyan, más nemzetségbeliek elől féltve őrzött tárgyak voltak, amelyek egyben
- az ös-oltärok täbläihoz hasonlöan - äldozäskor az ösök szellem-helyeként
szolgältak.'* Erröl ad szämot Han Qikun is az ältala feljegyzett „csalädfa¬
egyesítő" történet bevezetésében, amit fentebb már ismertettem.!*°
188 Ezek a megjegyzések piros színű tollal is be vannak keretezve, mellettük a mandzsu
nyelvű szövegek kínai fordítása olvasható; ezek feltehetően akkor készültek, amikor
a shenyangi küldöttség Han Oikun számára lefordította a mandzsu nyelvű családfára
írtakat.
184 S. M. Shirokogorotf már az 1900-as évek elején folytatott kutatásai kapcsán is beszámolt
arról, hogy a mandzsu-tunguz népek körében az általa , klánlistáknak" nevezett feljegy¬
zések milyen vallási aspektussal bírtak. Erről bővebben lásd Shirokogoroff 1924: 57.
Az ősöknek bemutatott áldozat ehhez hasonló gyakorlatáról Yan Yunxiang is beszámol
a mandzsuk körében végzett kutatásai kapcsán (Yan 1996: 33].
18:
a