Oldal 146 [146]
OCR
144 + A MARTiRIUM HOMALYABOL 1988-ban a munkámban már többször hivatkozott és idézett A shenyangi sibék krónikája című könyv szerkesztői tizenhét, északkeleten gyűjtött sibe családfából közöltek részleteket.!? A zömében többször újraszerkesztett családfákhoz írt , előszavak" szerzői, akik a sibék között élő szokásnak megfelelően leggyakrabban az adott nemzetségek tagjai közül kerültek ki, a legkülönfélébb költői képeken keresztül igyekeztek megragadni mindazt, amit nemzetségük számára származásuk emlékezetben tartása jelent. A sibék körében mind közül az egyik legtöbbet idézett a kínai nyelven Anként ismert nemzetség családfájához 1947-ben írt , előszó". Ebben olvasható ugyanis az alábbi mondattöredék, amelyet a leggyakrabban idéznek akkor, amikor a sibe családfák megírásának és megőrzésének kérdésére terelődik a szó: Nincsen nemzet történelem nélkül, nincsen család családfa nélkül..." (lásd 3/21. sz. melléklet) Azt, hogy miért is bír e fenti mondattöredék jelentőséggel a sibék számára, csak azt követően értettem meg teljességében, hogy 2012 nyarán lehetőségem volt annak a Han Oikunnak a leszármazottaival találkozni, aki 1959-ben jelen volt a Taiping templom , felfedezésénél" is. A találkozóra a shenyangi sibék között nagy hírnévnek örvendő népi gyógyító, Ding Linye""! lakásában került sor. Ott Han Cikun utódai három, a nemzetségükön belül őrzött családfát mutattak meg nekem; köztük azt a családfát is, amelyen először — és egészen a 2000-es évek elejéig egyedüliként - sikerült kimutatni egy 1764-ben egymástól elszakított sibe nemzetség együvé tartozását. Miután a családfákat áttekintettem és dokumentáltam, a kanapéra ültünk, majd Han Oikun leszármazottai az ölembe helyezték édesapjuk fényképalbumát, és mesélni kezdtek. A fényképalbumot nézegetve kép kép után 49 Azt, hogy az itt közölt családfákat ki és mikor gyűjtötte, nem lehet pontosan tudni. Annyi azonban bizonyos, hogy közülük némelyiket már Ji Oing és Xiao Fu 1959-es terepmunkája során felgyűjthették, hiszen a feljegyzésekben utalások vannak arra, hogy akkoriban többen is a Chabuchaverból érkezett kutatók elé tárták családfáikat. Az 1988ban közzétett családfákat azonban, ha van is közöttük olyan, amely mandzsu nyelven maradt fenn, kínai fordításban közölték. Az idézett szövegrészletet számos kiadványban publikálták, lásd pl. Shenyangshi Minwei Minzu Zhi Bianzuan Bangongshi (szerk.) 1988: 63-64. Ugyanakkor ismerek egy olyan tanulmánytis, amiben az idézett mondattöredék a következőképpen hangzik: , Nincsen nemzetség történelem nélkül, nincsen család családfa nélkül..." (Tongjia — Wen 2009: 144]. Mivel az An nemzetségen belül őrzött családfa eredetijét nem láthattam, és annak tartalmát csak másodlagos forrásból ismerem, nem tudom, hogy a kétfajta közlés közül melyik a helyes változat. Ding Linye családjában a gyógynövények ismeretén alapuló gyógyítás nemzedékről nemzedékre hagyományozódik át, tudományukat a más nemzetségbe tartozó személyek előtt nem tárják fel. Ding Linye és édesapja neve a Kínai nemzeti kisebbségek kulturális nagyszótárában is szerepel, lasd Tiemu’er 1997: 424. 151 ő 15
