OCR
104 + A MARTiRIUM HOMALYABOL a hanok között is sok ilyen van, így van-e? [...] Ha nem így teszünk, ezt, miután ezt [a családfát] így írnád meg, most még lehet, [most még] mi mind tudjuk [hogy melyik nemzetségé]. De ha arröl lenne szó, hogy ezt hosszú időre félreraknánk, [...] és eltelne szdz év vagy néhdny évtized, [...] ,aaai, ez Hu, ez han kinai” [ezt gondolndnkj. [..] Inkább a mi nyelvünkön mondjuk, hogy Hüsihari, csak akkor helyes, ha így írjuk. (Hangfelvétel, 2012. 03. 22.) Hu Linchangnak határozott véleménye volt arról is, hogy kell-e nevet adni utólag annak a négy ősnek, akik névtelenül fekszenek a Hüsihari nemzetség temetőjében: Ez már csak ilyen, nézd. [...] Mi mármost ilyesféleképpen gondoljuk. Az én elképzelésem mármost ilyesféle. Itt van most ez az egy pár öregember, [akiknek] a nevet nem tudjuk. Az asszonyet sem tudjuk. Hogy volt-e asszonya, azt sem tudjuk. Neve meg nincs. Ha igy van, felkeszülünk, mármost éppen azt fontoljuk, hogy adunk neki nevet. [...] Rendben van ez így? (És] ha már nevet adunk neki, hát sibe nevet adunk neki. Igazodva ahhoz a korszakhoz, azokhoz a körülményekhez lamelyben élt]. [...] Igenis lehetséges, hogy nevet adjunk. Úgy értem, hogy megkérdőjelezhetetlenül lehetséges! Ők a mi felettünk álló nemzedék, így van-e? A felettünk álló nemzedékből már mindenki halott. Ők nem adtak nekik nevet. No, ha így van, mi, az alattuk álló nemzedékként, [...] ha mi nem adunk nekik nevet, akkor mi lesz? A mi mostani társadalmunk nem hasonlít az akkori társadalomhoz. Így van? Na mármost, ha ezeknek az öregeknek egynek sincs neve, mit tehetnénk? [...] No, ha igy van, és arról van szó, hogy a mi nemzedékünk ad nekik nevet, ami ezt a kérdést illeti, [...] a kicsit nyitottabb gondolkodású, az látja, hogy ez a társadalom, ez a jövő milyen. [...] Ha azt mondjuk, ez a dolog így volt, akkor mások (nem fogják mondani), hogy , hei, nincs rendjén, ellenvetésem van", ilyen ember nem lesz. Nem lesz szembenállás, lehet így is mondani. Úgy értem, hogy igenis adok nekik nevet. (Hangfelvétel, 2012. 03. 22.) A fenti két példa egyértelműen arra utal, hogy egyesekben, így például Hu Linchangban, már tudatosult a felejtés identitas(de)form4l6 hatása, illetve hogy a maga módján fel kívánta venni a harcot azzal. Ezért javasolta, megtörve az évszázados hagyományt, hogy a nevüket vesztett ősöknek, akiknek a temetőben utólag sírkövet is állítottak, a családfa-rekonstrukció során adjanak nevet: a névadás joga korábban egyedül a felmenő nemzedéket illette meg, lefelé. Az idézett szövegrészletek ugyanakkor világosan mutatják a , négy identitás" harmadik elemével, a han kultúra mindenhatóságával kapcsolatos ellenérzéseket is: Hu Linchang - szembehelyezkedve a névadás ma bevett,