Oldal 101 [101]
I. NEMZETEN INNEN, NEMZETSÉGEN TÚL ® 99
Zet együtt teremtette a hatalmas anyaországot, amely egységének megőrzése
az állam legmagasabb rendű érdeke (Deng [2012]). Az anyaországgal való
azonosulás pedig — a vonatkozó propaganda szerint — nem más, mint vala¬
mennyi nemzeti kisebbség egyazon országon belüli történelmi azonosság¬
vállalása (Sun 2012].
A , második identitás" a kínai nemzettel való azonosulás. Ez a Párt pro¬
pagandája szerint annak tudatosítása, hogy Kína valamennyi nemzetisége
a kínai nemzet nagy családjának tagja. A , masodik identitäsröl” megfogal¬
mazott elképzelések szerint az ősi Kína határvidékén belül élő népek a kínai
nemzet forrásai, akik történelmükön keresztül fűzik össze az egyének és a
nemzet sorsát (Sun 2012).
A kommunista rezsim az államról és a nemzetről alkotott ideológiájában
tehát élesen elkülöníti egymástól e két képződményt. Ám amíg a nemzet
valamiféle természet adta jelenségként tűnik fel (vö. Altermatt 2000: 48-49),
addig vele szemben, tőle élesen elválasztva áll a mesterségesen kiépülő állam.
Holott - ahogyan arra a fenti sorok is utalnak — a Párt ideológusai a nemzeti
kisebbségek kultúrájának és történelmének mozaikjából , mesterségesen"
válogatják ki és értelmezik újra a nemzeti érzület életre keltéséhez szükséges
elemeket is (vö. Eriksen 1993: 119-118).%
Ezzel párhuzamosan a Párt ideológusai a nemzeti egység megvalósításának
kulcsát egyértelműen az államban jelölik meg, amely a lokalitását és/vagy
kultúráját tekintve elkülönített, de születésüknél fogva a kínai nemzethez
tartozó, szétszóródott közösségeket a politikai civilizálás révén egyesítheti
— és kontrollalhatja. Ennek fényében érthető, hogy a kommunista rezsim
propagandájában az állammal való azonosulás miért a nemzeti egység meg¬
teremtésének legalapvetőbb elemeként jelenik meg; míg a kínai nemzettel
való azonosulás a Párt ideológusai szerint csak ebben az alapban gyökerezhet
(Sun 2012).
A sibe etnikus nacionalizmus kereteinek megértése szempontjából mind¬
ez azért bír különös jelentőséggel, mert — mint láttuk - a kommunista
politikai-hatalmi elit számára a legfontosabb mégiscsak az, hogy az állam
törvényei valamennyi nemzeti kisebbség lakta területen elfogadottá válja¬
nak. Csakhogy a hivatalos irányelvek szerint mindeközben meg kell adni a
lehetőséget a lokális nemzetiségi) kultúra megőrzésére is (vö. Chang 2010:
19]. A kisnemzetiségi káderek kinevelése is éppen azt a célt szolgálta már a
65 A nemzet és az állam azonosíthatóságának kérdése hosszú időn keresztül vita tárgyát
képezte az antropológiai szakirodalomban. Mára elfogadottá vált az a nézet, amely sze¬
rint a nemzet mint a szociokulturális szerveződés alapelve vagy mint kulturális fogalom
élesen elválasztható az államtól. A Kínai Kommunista Párt fenti propagandájában is ez
az elmélet látszik igazolódni. A vitát közvetve vagy közvetlenül érintő elméleteket lásd
pl. Geertz 1963; Kohn 1967; Tivey 1981; Anderson 1983; Smith 1992.
66 Az állami és a nemzeti identitásformák politikai meghatározottságának kérdéséhez
fontos támpontot nyújthat még pl. Brubaker 1992; Breuilly 1996.