Page 65 [65]
e I. NEMZETEN INNEN, NEMZETSÉGEN TÚL
A sibe etnikus nacionalizmus meghatározói
Az 1949-ben hatalomra jutó Kínai Kommunista Párt monumentális horderejű
lépésre szánta el magát: a Kína határain belül élő etnikumok számbavételére
és nemzeti kisebbségekké formálására. Mindez egyetlen célt szolgált: egy
új, egyesített soknemzetiségű állam kiépítését, amelynek megszilárdítása
a nemzeti kisebbségek kínai nemzeti egységbe való olvasztásától függött.
A kommunista rezsim hatalmának legitimálása tehát egyet jelentett min¬
den, az , intézményesített kisebbségi identitástól" eltérő identitásforma fe¬
letti uralom kiterjesztésével. E kísérlet azonban a Kínai Kommunista Pártot
hatalomra juttató Mao Ce-tung (1893—1976) életének utolsó évtizedében
radikális fordulatot vett: ez volt a hagyományok felszámolását célul kitűző
Nagy Proletár Kulturális Forradalom időszaka, amely tovább mélyítette a
kínai nemzeti egység kiépítéséhez mintául szolgáló hanok és a Kína nemzeti
kisebbségei között húzódó szakadékot. A Mao Ce-tungot követő vezetőket
mindez arra sarkallta, hogy új utakat keressenek céljaik eléréséhez, mígnem
etnopolitikájuk sarokkövévé a hazaszeretet ideológiáját tették meg. Az 1950¬
es években kibontakozó sibe etnikus nacionalizmusnak e fenti ideológiai¬
politikai irányvonalak szabtak keretet. Csakhogy — véleményem szerint — a
sibe etnikus nacionalista törekvéseknek volt még egy meghatározója, amely
leginkább az őskultusz identitásformáló erejének megértésén keresztül ragad¬
ható meg, egyetlen oknál fogva: a Nagy Nyugatra Telepítés óta eltelt mintegy
250 év alatt mára csupán egyetlen olyan szelete maradt a sibe kultúrának,
amely a sibék két, egymástól elszakított csoportjának társadalmát egyaránt
áthatja. Ez pedig nem más, mint az ősökről őrzött tudás emlékezetben tar¬
tásának kiemelkedő jelentősége, ami a halálhoz, a temetéshez és a halotti
emlékszokásokhoz köthető rítusokon túl a sibék mindennapjaira is nagy
hatást gyakorol. Mintegy fél évszázaddal ezelőtt, amikor a sibék egykoron
egymástól elszakított csoportjainak közel 200 év után először nyílt lehetősége
az újbóli találkozásra, csoportjaik képviselői is az ősöktől és általuk a közös
múltról őrzött tudás mentén közelítettek egymáshoz. De miben állhatott
ez a tudás, és miként adódhatott át nemzedékről nemzedékre? Mit jelentett
továbbá -— illetve jelent mind a mai napig is — ez a tudás az egyszerű, hétköz¬
napi ember számára? Munkám első fejezetében e kérdéseket helyezem az
előtérbe, hogy egy, a Chabuchaer Sibe Autonóm Járásban élő nemzetség, a
Hüsihari hala példáján keresztül kövessem nyomon az emlékezet uralásá¬
nak és az identitás formálásának kérdését. Így vélem megragadhatóvá tenni