Page 51 [51]
BEVEZETÉS " 49
valójában a folyamatosan Í(relkonstruálódó sibe történelem első, hivatalos
verziójában (Zhongguo Kexueyuan Minzu Yanjiusuo —- Xinjiang Shaoshu
Minzu Shehui Lishi Diaocha Zubian 1963) nem kapott nagyobb figyelmet
egyetlen más történelmi eseménynél sem. Idővel azonban a , gyökereiket"
kereső sibék énképének sarkalatos pontjává, majd a lokális elitek Janus-arcú
törekvéseinek legfőbb legitimáló eszközévé lett.
A fordulat oka szoros párhuzamba állítható a Párt etnopolitikájának az
1980-as években bekövetkező változásaival. A kommunista rezsim ugyanis
felismerte, hogy a nemzeti kisebbségeknek ígért jogok és lehetőségek las¬
sanként a kínai nemzeti egység kiépítését veszélyeztető etnikus identitás
megerősödését vonhatják maguk után. Előre vetítette ennek árnyékát az a
tény, hogy a nemzeti kisebbségi kategóriák kiigazítását kérvényezők egyre
többen lettek; számuk pedig az etnikus identitás minden jellemzőjét eltörölni
igyekvő Nagy Proletar Kulturalis Forradalom (1966-1976) után ugrásszerűen
megnőtt. Mindezek következményeként, az 1980-as években, a kor ideoló¬
giai-fogalomhasználati fordulatának megfelelően a nemzeti kisebbségeknek
csupán egyetlen lehetőségük maradt arra, hogy követeléseiknek a kommu¬
nista rezsim eleget tegyen: ha bizonyítják múltjuk és jelenbeli törekvéseik
hazaszerető természetét.
A sibe lokális elitek kivételesen jól alkalmazkodtak ehhez a kitételhez:
hazaszeretetttk megkérdéjelezhetetlen, és legfébb bizonyitékaként a Nagy
Nyugatra Telepitést mint a hazáért vállalt mártíriumot jelölték meg — füg¬
getlenül attól, hogy akkor egy másik hatalom parancsára cselekedtek. Véle¬
ményem szerint éppen ez az a momentum, amely miatt a Nagy Nyugatra
Telepítés mártíriumi mivoltában szétválaszthatatlanul ötvözi a történelmet
a mítosszal. Mi több, lévén, hogy a sibe etnikus nacionalista törekvések
megvalósítását segítette, a Nagy Nyugatra Telepítés , normatív és formatív"
(Assmann 2011: 38] erőként történelemből egyenesen mítosszá lett.
A folyamat pedig, ahogyan a politikai mártírium homályába burkolódzó
eszmének köszönhetően a sibe etnikus nacionalista törekvések lassanként
érvényre jutottak, a nacionalizmuskutatások talán legkényesebb területéhez
vezet el: történelem, emlékezet és hatalom összefonódásának kérdéséhez.
A szakirodalom az emlékezet szociális dimenzióinak feltárását Maurice
Halbwachsig vezeti vissza. Ő volt az, aki — Henri Louis Bergson és Émile
Durkheim hatására - Les cadres sociaux de la mémoire (1925) című mun¬
kájában kidolgozta a kollektív emlékezet kortárs értelmezését. Elméletének
lényege az emlékezet társadalmi meghatározottságának megfogalmazásában
rejlik.
Maurice Halbwachs kollektív emlékezetről alkotott elmélete azonban csak
jóval később, az 1960-70-es években, a nacionalizmusra és a múlt konstru¬
áltságára vonatkoztatott kérdések miatt kapott minden korábbinál nagyobb
figyelmet. Az igazi fordulópontot pedig Eric J. Hobsbawm és Terence Ranger
1983-ban publikált nagy hatású tanulmánya, a The Invention of Tradition