Page 49 [49]
BEVEZETÉS + 47
A látószög
Ezzel az eseménnyel vette kezdetét az a folyamat, amely az 1764-ben egy¬
mástól elszakított sibék két nagy csoportjának homogenizálását célozta meg
annak érdekében, hogy , az intézményesített kisebbségi identitás" életre
hívható legyen. Csakhogy az áthidalhatatlannak tűnő nyelvi és kulturális
különbségek miatt ez korántsem bizonyult egyszerű feladatnak. Még akkor
sem, ha a Párt etnopolitikája elviekben támogatta a nemzeti kisebbségek
tradíciónak megreformálását — ahogyan az a fentebb idézett 1951-es amerikai
jelentésből is kiviláglik. Véleményem szerint ugyanis az áttelepített sibék
körében megőrződött kulturális örökség hangsúlyozása nemhogy segítette,
inkább hátráltatta volna a homogenizálás folyamatát, minduntalan azt a
, szakadékot" hangsúlyozva, ami az évszázadok folyamán éket vert a sibék
egymástól elszakított két nagy csoportja közé.
Éppen ezért a sibék történelmének megírását kézbe vevő lokális elitek a
legnagyobb hangsúlyt a közös eredet és a leszármazás megrajzolására fektet¬
ték. Ez a célkitűzés egyébként — ahogyan azt a fentebb Thomas S. Mullaney
munkájából idézettek is alátámasztják — központi szerepet kapott a Párt
nemzetépítési politikájában is. Hiszen, a hivatalos megfogalmazás szerint,
a minzuk eredete a , történelem legfontosabb alapja" (Wu 2006: 45) - az& a
történelemé, amely a nemzeti kisebbségek történelméből, mozaikszerűen
építkezve alkotja a kínai nemzet közös történelmét.
A sibék esetében azonban az eredet és a leszármazás központivá tétele olyan
folyamatot indított be, amelynek eredményeként az etnikus klasszifikációs
program elsőként elismert sibe nemzeti kisebbségein túl — mintegy felülbírál¬
va a kommunista rezsim által rájuk osztott besorolást — mind többen kérték
besorolásuk kiigazítását, hogy hivatalosan is a sibe nemzeti kisebbség tagjává
lehessenek. Voltaképpen ez az a folyamat, amelyet munkám középpontjába
állítok: azt igyekszem feltárni, hogy miként és miért konstruálódott meg az
a múltképzet, amely nem csupán homogenizálta a sibék eredendően is egy
nemzeti kisebbséggé nyilvánított csoportjait, hanem mind többeket vezetett
arra, hogy besorolásuk kiigazítását kérve vállalják sibe , gyökereiket".
Munkámban ezt a folyamatot nevezem sibe etnikus nacionalizmusnak,
jelezve azt a képlékeny viszonyt, ami az etnicitás és a nacionalizmus, vala¬
mint az etnikum és a nemzet közötti határokat kijelöli. Hiszen bár a meg¬
határozások hivatalos szintjén meglehetősen könnyű különbséget tenni e
fogalompárok között - lévén, hogy a nacionalista ideológiát gyakorta olyan
etnikai ideológiaként határozzák meg, amely egy etnikai csoport nevében
önálló államra/államiságra tart igényt —, agyakorlatban ez a megkülönbözte¬
pontban határozzák meg: (1) a közös történelmi eredetben, (2) a közös termelési módban,
(3) a közös nyelvben, (4) a közös kultúrában, (5) a közös népszokásokban és (6) a közös
lélektani jellemzőkben (Wu 2006: 30-33).