Page 45 [45]
BEVEZETÉS " 43
Az 1953-as első népszámlálási adatok alapján a sibe nemzetiségűek lé¬
lekszáma 19 022 fő volt, de Dalian városban mindössze egyetlenegy (sibe
embert regisztráltak]. Habár a sibe nemzetiségű emberek tudták, hogy ők
maguk sibe nemzetiségűek, mégsem velheltték vissza nemzetiségi hovatar¬
tozásukat. Ám ahogyan a Párt nemzetiségi politikája realizálódni látszott,
[...] a sibe nemzetiségűek egy csoportja kérvényezte, hogy , visszatérhessen
gyökereihez", és lőkj vissza [is] nyerték nemzetiségi hovatartozásukat.
(lásd 3/2. sz. melléklet)
E rövid idézet két olyan fontos momentumot is elárul a sibe identitás ala¬
kulásával kapcsolatban, ami különös jelentőséggel bír az 1950-es években
kibontakozó sibe etnikus nacionalizmus megértésének szemszögéből. Először
is, a kiemelt szövegrészlet bizonyítja, hogy bár a mandzsúriai sibék bizonyos
formálk]ban megőrizték sibe identitásukat, a 20. század első felének kaotikus
történései és az egymást váltó ideológiai-politikai hatalmak etnopolitikája
lassanként sibe identitásuk feladására vagy, még inkább, elnyomására kény¬
szerítette őket (vö. Yang 1995: 287]. Amint azonban az a fenti szövegrészletből
is kiviláglik, a mandzsúriai sibék között is voltak olyanok, akik már az első
népszámláláskor sibeként regisztráltatták magukat, számuk - arányaiban
tekintve — mégis igen kevés lehetett a xinjiangi sibékhez képest.
És valóban, a Kínai Népköztársaság első hivatalos népszámlálásának adatai
szerint 1953-ban két nagy sibék által lakott területet jelöltek meg: a Xinjiang
Ujgur Autonóm Területet és Liaoning tartományt, ahol a fentebb már többször
említett Sibe Ősök Temploma áll. Ekkor az egész ország területén mintegy
19 000 fő sibét tartottak számon; ebből körülbelül 6000-en éltek Liaoning
tartományban, a fennmaradó lélekszám javarészt az áttelepített sibéket
takarta.! Sibék, természetesen, másutt is éltek, de számuk elenyésző volt e
két nagy tartományban élő sibékéhez képest: így például 1953-ban a jilini
sibék száma mindössze 360 volt (Tong — Bai — Ba 2010: 334).
A sibék lélekszáma ezt követően azonban ugrásszerűen megnőtt, ahogyan
azt fentebb már jeleztem: 1964-ben nagyjából 33000, 1982-ben 83000,
1990-ben pedig már mintegy 172 000 sibét tartottak nyilván a Kínai Nép¬
köztársaság határain belül (Yang 1995: 288]. Ezzel egyetemben változott a
két nagy csoport lélekszámának aránya is: amíg 1964-ben a sibek 51,48%-a a
Xinjiang Ujgur Autonóm Területen, 45,2499-uk pedig Liaoning tartományban
élt, addig ez az arány 1982-re az előbbi tartomány tekintetében 32,72%-ra,
az utóbbi esetén pedig 59039-ra módosult (Yang — Zhang — Xiong 1988: 52).
Ez a másik ok, amely miatt a fentebb idézett szövegrészlet fontos támpontot
szolgáltat a sibe etnikus nacionalizmus megértéséhez: a benne foglaltak arra
a folyamatra irányítják a figyelmet, amelyet a nemzeti kisebbségek katego¬
15 Az itt közölt adatokat a Daliani Nemzetiségi Intézet Északkeleti Nemzeti Kisebbségek
Történeti és Kulturális Kutatóközpont bocsátotta rendelkezésemre.