Oldal 44 [44]
42 + A MÄRTIRIUM HOMALYABOL
szakaszäban, 1978-1987 között, egeszen pontosan 1979-ben, közel harminc
évvel a kezdeti lépések után került sor (Gladney 1988: 109]. Ezzel a nemzeti
kisebbségek hivatalosan megállapított száma 55-re emelkedett.
A hivatalos jelentések szerint a sibék 1954-ben, az elsőként elismert 38
minzu között kerültek fel a nemzeti kisebbségek listájára. A sibék lélekszáma e
jelentések szerint, amelyekre a sibékről szóló szakirodalmon belül is gyakorta
hivatkoznak, az első népszámlálási adatok alapján nagyjából 19 000 főre volt
tehető. Ez a szám a második népszámlálás idejére (1964) megközelítően 33 000
főre, aharmadik népszámlálás idejére (1982) pedig mintegy 83 000 főre nőtt
(lásd pl. Guan 1988: 23]. Feltűnő azonban, hogy a fenti adatok kapcsán arra
vonatkozóan, hogy milyen is volt a népesség megoszlása a sibék egymástól
elszakított két nagy csoportja között, a legtöbb esetben csak a harmadik
népszámlálás nyilvánosságra hozott adataiból lehet tájékozódni. Felmerül
tehát a kérdés: mi áll a sibék lélekszámának ugrásszerű megnövekedése és
a népesség megoszlására vonatkozó adatok esetlegessége mögött?
E kérdések megválaszolása érdekében érdemes belelapozni azokba az
1950-60-as évekbeli tanulmányokba, amelyek a formálódó kínai nemzetről
tudósítottak a Nyugat számára. Így például John De Francis 1951-ben pub¬
likált tanulmányába, amelyben a szerző a sibéket a hivatalosan számon
tartott, Xinjiangban élő nemzetiségek egyikeként jelöli meg (Francis 1951:
147) — és nem úgy, mint egy egymástól elszakított népcsoportot, amelynek
egyik fele Mandzsúriában, a másik fele pedig Xinjiangban él. Ugyancsak
sokatmondó Michael Freeberne 1953-as forrásokra támaszkodó közlése,
amely egy csoportba sorolja a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen belül élő
sibéket a mandzsukkal, és lélekszámukat 20 000 főben adja meg (Freeberne
1966: 108]. Bár Michael Freeberne tanulmánya témájánál fogva eleve csak
a xinjiangi népességmegoszlásról tudósít, a kérdés mégis felmerül: vélet¬
len-e, hogy az általa megadott adatok megközelítően megegyeznek az első
népszámlálás nyilvánosságra hozott adataival? És vajon ez jelentheti-e azt,
hogy az első népszámláláskor sibe nemzeti kisebbségként csak a xinjiangi
sibéket tartották számon?
Mielőtt a sibék lélekszámának alakulására vonatkozó hivatalos adatokat
áttekinteném, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy e tanulmányok — füg¬
getlenül attól, hogy a bennük közölt adatok mérvadóak-e — alátámasztani
látszanak a sibék identitásának történelmi változásairól fentebb ismertetett
feltevéseimet: azt, hogy az 1950-es évek elején a sibék — bár valóban felkerültek
a nemzeti kisebbségek hivatalos listájára — elsősorban mint egy, a Xinjiang
Ujgur Autonóm Területen belül élő etnikum éltek a köztudatban. Hadd
idézzek e kérdésre vonatkozóan a Liaoning tartománybeli daliani sibékről
szóló - még kiadatlan — könyvből:
4 A kiadás alatt álló könyv kéziratát Na Oiming, a sibe etnikus nacionalista törekvések
egyik kiemelkedő jelentőségű alakja bocsátotta rendelkezésemre.