Oldal 43 [43]
BEVEZETÉS " 41
juttattak a kínai társadalomtudósoknak - elsősorban az etnológusoknak és
a nyelvészeknek — hogy az egységes akadémiai hálózattá szervezett kínai
etnológiát a nem-han csoportok kategorizálásának szolgálatába állítsák
(Mullaney 2011: 39).
Az etnikus klasszifikációs program központja az 1951-ben alapított Köz¬
ponti Nemzetiségi Főiskola — a mai Központi Nemzetiségi Egyetem - lett.
Az ott dolgozó társadalomtudósoknak a nem-han csoportok kategorizálá¬
sához - a kommunista rezsim iránymutatása szerint — azt a szovjet ndci¬
ja- lnemzet-) definíciót kellett alapul venniük, amit Joszif Visszarionovics
Sztálin formált meg Lewis Henry Morgan és Friedrich Engels evolúciós
téziseire alapozva. Az adott definíció két kulcsfontosságú kritériumot ölelt
fel. Az egyik az a négyes modell volt, ami a közös nyelv, a közös élettér, a
közös termelési mód és a közös lélektani adottságok megléte révén jelölte
ki a nem-han csoportok közötti határokat. A másik kritérium, amely sze¬
rint a nemzeti kisebbségek kategorizálása folyt, a nem-han csoportoknak
a társadalmi fejlődés öt evolúciós állomáson belüli helyének kijelölése volt.
Ezen az öt evolúciós állomáson, vagyis a kezdetleges kommunizmuson, a
rabszolgaságon, a feudalizmuson, a kapitalizmuson és a szocializmuson
belül a prekapitalista közösségek nem voltak teljes értékű nemzetiségnek
tekinthetők. Ebbe beleértették azt a három másik szerveződési formát is,
amelyeket a prekapitalista közösségekhez rendeltek: a klánokat, a törzseket
és a türzsszôvetségeket (Mullaney 2011: 72).
A nem-han csoportok kategorizálásával megbízott kínai tarsadalomtu¬
dósok azonban igen hamar felismerték a fenti kategóriák gyakorlatban való
alkalmazásának esetlegességeit. Ezért — többek között a nyelvi evolúciós
fejlődés sztálini elméletére alapozva — egy olyan kategorizációs rendszert
dolgoztak ki, amelyet alapul véve valamennyi prekapitalista evolúciós állo¬
más társadalomszerveződési formájára potenciális minzuként tekinthettek
(Mullaney 2011: 82-83).
Ennek a szemleletnek a szellemeben, elsösorban nyelveszeti kutatäsokra
alapozva, kezdödött meg a Kinai Nepköztärsasäg nemzeti kisebbsegeinek
megformálása. Maga a folyamat három nagy szakaszra bontható: az első
szakaszban, 1950-1954 között 38, a második szakaszban, 1954-1965 kö¬
zött újabb 16 nemzeti kisebbséget vettek fel hivatalosan a minzuk közé
(Wu 2006: 47-48]. Ekkor, a Kínai Népköztársaság második népszámlásakor
(11964) a korábbi mintegy 400 nem-han csoport helyett már , csupán" 183-at
regisztráltak a népszámlálási biztosok (Hao 2011: 74] — a többit vagy a már
megformált nemzeti kisebbségek, vagy ahhanok közé sorolták. Az utolsóként
elismert nemzeti kisebbség regisztrációjára a kategorizációs munka harmadik
fogalmakat igyekeztek alapul venni (Mullaney 2011: 16). Mivel a nyugati szakirodalmon
belül mára az Ethnic Classification Project kifejezés vált elfogadottá, magam is e kifejezést
használom.