egyaránt fokozódó elégedetlenség vezetett el. A hagyományosnak tekintett
társadalmak és hitek végleg elsorvadni látszódtak, és a kínai értelmiség
megkezdte a nemzetről alkotott európai gondolatok átültetését saját viszo¬
nyaira.! A folyamat eredményeként fogalmazódott meg a kínai nemzeti
egység megteremtésének politikai programja, és Szun Jat-szen (1866-1925),
a dinasztikus forradalomnak véget vető 1911-es forradalom vezéralakja, már
egyértelműen a nacionalizmusra építette kormányzatának politikai ideoló¬
giáját (Meissner 2006: 7).
A régi rendszer 1895 és 1916 között végérvényesen eltűnni látszott. Az
átalakulásra tett kísérletek azonban, miután 1916-ban Kína katonai kor¬
mányzói egymás ellen fordultak és külföldi hatalmak támogatásával fel¬
osztották egymás között az országot, nem jártak sikerrel. A káosz időszaka
köszöntött be, amely nem tette lehetővé, hogy a század elején kibontakozó
nacionalista mozgalmaknak legyelőrel maradandó következményei legye¬
nek. Ezek az évtizedek a Kína határain belül élő etnikumok jövőjének
szemszögéből mégis döntő jelentőséggel bírtak. Már csak azért is, mert
az 1930-as évektől a lassan, de biztosan előretörő marxizmus követői az
egységes Kínáról alkotott víziójukat az ekkor formálódó elméletekből és az
elméleteket szolgáló új fogalomrendszerből merítették (Mullaney 2011: 2].
Abból a fogalomrendszerből, amely az emberi csoportokat rasszokba osztó
, nyugati" osztályozást alapul véve épült ki.
Ez az osztályozás egészen a 19. század végéig ismeretlen volt Kínában.
A nézet, hogy a kínaiak a , sárga rasszba" tartoznak, misszionáriusok
közreműködésével terjedt el az 1890-es években (Dikötter 1997: 36]. Kíná¬
ban ugyancsak ekkortájt vált ismertté Charles Darwin evolúciós elmélete,
köszönhetően a Brit Királyi Haditengerészetnél tanult Yan Funak, aki Tho¬
mas Henry Huxley Evolution and Ethics (1893) cimü munkáját kínai nyelvre
fordította. Az 1898-ban megjelent fordítás, amelyet Yan Fu saját megjegyze¬
seivel egészített ki, nagy hatással volt a kínai értelmiségre, különösképpen
a rasszról való gondolkodás tekintetében.
E fordítás megjelenése után, a 20. század elején, az etnikumok kategorizá¬
lását érintő elméletek középpontjába a japán minzoku szóból eredeztethető
fogalom került, amelyet kínai nyelvre minzuként ültettek át (Gladney 1988:
117]. Az átvétel eredete nem meglepő: a 20. század elején, ahagyományok és
a modernizáció közötti sikeres kompromisszum miatt, a japán modellt vették
mintának a modernizációs folyamat végrehajtásához. Sok kínai diák utazott
ekkor a szigetországba tanulni, és a kínai értelmiség színe-java elsősorban