Nemzeti kisebbséggé nyilvánításuk után (1954) a sibék egymástól elsza¬
kított két nagy csoportjának Jokális elíitjei is csatlakoztak ahhoz az országos
ívű programhoz, amely a nemzeti kisebbségek történelmének megírásán
keresztül a nemzet történelmének megírására irányult. Csakhogy a sibék
esetében — paradox módon - a sibe történelem folyamatos (relkonstrukciója
a sibe etnikus nacionalizmus kibontakozásával járt együtt: azzal a Janus¬
arcú jelenséggel, amely egyszerre szolgálta a sibe nemzeti identitástudat
kialakítását és a kínai nemzeti egység építését. A folyamat pedig, ahogyan
azt Tong Jingfei története is példázza, még korántsem zárult le: mi mást
jelenthet a leszármazás és az eredet szüntelen újra- és továbbgondolása, ha
nem azt, hogy a sibe nemzeti identitástudat éppolyan képlékeny, mint a
kínai nemzeti egység maga?
Az egymástól elszakított sibék két nagy csoportjának egybehangolt törek¬
vései mentén, történelmük megírásával párhuzamosan kezdődött tehát meg
a sibe etnikus nacionalizmus kibontakozása. Ez az a folyamat, amelynek
jellemzőit munkámban az 1950-es évektől egészen napjainkig követem
nyomon. Még közelebbről: a sibe etnikus nacionalizmus természetéről igyek¬
szem minél teljesebb képet alkotni. Munkám középpontjába pedig azokat
a múltképzeteket konstruáló etnikus nacionalista törekvéseket helyezem,
amelyek a sibék egymástól elszakított csoportjait — áthidalhatatlannak tűnő
nyelvi és kulturális különbözőségeik dacára is — homogenizálták.
De vajon miért is volt erre ahomogenizációra szükség, ha a sibék egymástól
elszakított két nagy csoportja már az etnikus nacionalista törekvések kibon¬
takozásakor is egy és ugyanazon nemzeti kisebbség tagjaként volt számon
tartva? És kiknek volt fontos mindez?
E kérdések megválaszolása azért is különösen fontos, mert az 1900-as évek
derekán a nemzeti kisebbségek megkonstruálása történelmi horderejű lépés
volt. Voltaképpen ez az, ami a mai, modern Kínában minden, etnicitással
kapcsolatos kérdés mélyén meghtizddik (Mullaney 2011: 4). Ezért munkám
bevezetésében a szóban forgó problémakört vizsgáló történészek, politoló¬
gusok, sinológusok és antropológusok nyomdokain haladva, mindenekelőtt
magam is a sibék nemzeti kisebbséggé válásának folyamatát tekintem át,
magyarázatot keresve arra, hogy mit jelenthetett a sibék számára nemzeti
kisebbséggé válni. Milyen látószögből érdemes továbbá ezt a fordulatot meg¬
közelíteni? És hogyan formálja a választott megközelítési mód mindazokat
a kérdésfeltevéseket, amelyek a sibe etnikus nacionalizmus megértéséhez
közelebb vihetnek?
A munkámhoz írt bevezetésemben ezeket a kérdéseket járom körbe, hogy ez
után a szálat ott vehessem fel, ahol a nemzeti kisebbségek megformálását és a
,kinaiva válás" folyamatát tárgyaló munkák (lásd pl. Gladney 1988; Mullaney
2011) befejeződnek. Kutatásaim mégsem sorolhatók be a tipikusnak mondha¬
tó, kínai etnikumokra irányuló tudományos munkák közé. Azáltal ugyanis,
hogy kiemelt figyelmet fordítok a sibe lokális elitek történelemkonstruáló