Page 29 [29]
BEVEZETÉS + 27
megfelelöje lett volna. Ettöl kezdve Tong Jingfei mär nem is hasznälta
a hivatalos kinai nevemet: szämära Sha Yike helyett Sagu Yike lettem, a
magyar sibe.*
Tong Jingfei ebbéli meggyőződésében írta meg nekem pecsétes ajánlóleve¬
leit is, amelyek mindegyikén - kisebb nagyobb eltéréssel — az alábbi szöveg
szerepelt:
A hölgy magyar, antropológus doktorandusz hallgato, [aki] a kinai sibe nem¬
zetiség történelmét és kultúráját kutatja. Ősei [...] a kínai sibe nemzetiség
Sagu nemzetségével azonos ágról valók. Kérjük, hogy becses társaságuk
segítse a sibe nemzetiség történelmére és kultúrájára irányuló kutatások
kibontakoztatását. [lásd 3/1. sz. melléklet)
Tong Jingfei összesen nyolc, a fentihez hasonló ajánlólevelet írt számomra,
a hozzájuk csatolt útmutatóval együtt. Ezen a listán, tartományok szerinti
beosztásban, ott szerepelt valamennyi sibe politikai vezető, valamint értel¬
miségi neve és elérhetősége, akik a reményei szerint segítségemre lehettek
kérdéseim megválaszolásában. És az ajtók valóban kinyíltak előttem — úgy az
északkeleti tartományokban, mint a Xinjiang Ujgur Autonóm Területen belül.
Függetlenül Tong Jingfei sibe-magyar rokonságelméletének valóságtartal¬
mától, a fenti események kiemelkedő jelentőséggel bírtak a számomra: azokra
a mozgatórugókra irányították a figyelmemet, amelyek a kommunista párt
hatalomra kerülése után nemzeti kisebbséggé formálták a mai Kína határain
belül élő etnikus csoportokat — köztük a sibéket.
Ezek a mozgatórugók ezer szálon fűződtek azokhoz az ideológiákhoz és
ezen ideológiák által vezérelt mozgalmakhoz, amelyek legfőbb célja a kínai
nemzeti egység megteremtése volt. E cél csupán a 20. század fordulóján, Kína
utolsó császári dinasztiájának meggyengülésével egy időben vált tisztán és
pontosan megfogalmazott politikai programmá. A kínai nemzeti egység
eszméje azonban már jóval korábban, a 17. század tájékán megfogant. A gon¬
dolat magját azok a han értelmiségiek vetették el, akik saját kultúrájukra a
civilizáció , középpontjaként" tekintettek, és akik egyben veszélyeztetettnek
lättäk e kultüra hegemöniäjät: egyreszt a hanok Ming-dinasztiäjät (1368-1644)
megdöntő és egyben az utolsó császári dinasztiát megalapító mandzsuk ha¬
talomra jutása, másrészt a Nyugat mind nagyobb befolyása miatt.
Ezekben a századokban a leszármazás ideológiája mindennél fontosabbá
vält (Dikötter 1997: 15], hogy határokat húzzon a hatalomra potenciálisan
jogot formálható csoportok között — és ez nem változott az utolsó császári
dinasztia bukását követően (1911) sem. A 20. század fordulójától egymást
váltó ideológiai-politikai hatalmak ugyanis sohasem vetették el a leszár¬
4 Tong Jingfei könyve, amiben a sibe-magyar rokonságelméletet is vizsgálja, azóta már
napvilágot látott (Tong — Bai — Ba 2010: 363).