Page 136 [136]
OCR
134 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői Az eredmények tehát egy meglehetősen összetett és ellentmondásos geostratégiai mátrixot körvonalaztak, amelyben a ciprusi konfliktus kialakulását és rögzülését három alapvető tendencia befolyásolta: a sziget stratégiai vonzereje, a ciprióták nemzetközi érdekérvényesítésének hiánya, illetve a mindkét közösségre jellemző strukturális gyengeség. A részletek kifejtését a sziget stratégiai vonzerejével kezdve megállapítható, hogy az eltérő prioritások ellenére a nemzetközi beavatkozók mindegyike részt kívánt kiszakítani magának Ciprus stratégiai jelentőségéből. Geostratégiai prioritásaikat minden esetben ez vezérelte és vezérli, bárminemű gazdasági, ideológiai vagy normatív vonzatú (pl. békefenntartás) beavatkozás csak ezen tényezők után következett. A sziget stratégiai jelentősége tehát a külhatalmi szereplők viselkedésének egyik legfontosabb mozgatórugója, amely a sok esetben azonos és egymást kizáró stratégiai célok miatt egyrészt konfliktusgeneráló (pl. Görögország vs. Törökország vagy USA vs. Oroszoroszág vonatkozásában), másrészt a békefolyamatot folyamatosan aláaknázó tendencia. Ebből a jellegzetességből következik a következő problémás tényező: a ciprióták nemzetközi érdekérvényesítő lehetőségének hiánya. Mivel a sziget egyes geostratégiai adottságai szignifikánsak (pl. elhelyezkedés), mások viszont regionális értelemben is marginálisak (pl. népességszám), ezért a beavatkozó külső hatalmak a stratégiai prioritások megszerzése vagy megtartása érdekében könnyűszerrel feláldozzák az egyébként kevésbé jelentősnek tartott tényezőket. Másként megfogalmazva: a többség (pl. görögök, törökök, amerikaiak stb.) számára geostratégiai előnyöket biztosító tényezők birtoklása érdekében a regionális hatalmak elfogadhatónak tartják a kisebbség (görög ciprióták, török ciprióták) igényeinek negligálását. Ez tulajdonképpen ellehetetleníti a ciprióták nemzetközi érdekérvényesítését, hiszen az általuk központinak tekintett célokat vagy a náluk fajsúlyosabb aktorok stratégiai érdekei, vagy pedig saját maguk stratégiai gyengeségei miatt nem tudják érvényre juttatni. Erre számos konkrét eset sorolható a konfliktus történetéből. Önmagában Törökország jelenléte megfelelő például szolgálhat, hiszen a török csapatok jelenlétének nemzetközi jogi visszásságai egyértelműen a görög ciprióták álláspontját támasztják alá, ennek ellenére Nicosia — például a NATO egységének megőrzésének indoka miatt -— képtelen effektív módon mozgósítani a nemzetközi közösséget az okkupáció tényének megszüntetésére. Az érdekérvényesítés lehetőségének ellehetetlenülése párosul a ciprióták strukturális gyengeségeivel. Ebben az esetben elsősorban a kemény erővel (hard power) kapcsolatos kapacitások hiányoznak, amelynek leglátványosabb - de nem kizárólagos - következménye a védelmi és elrettentő képességeinek hiánya.
