Page 135 [135]
OCR
KÖVETKEZTETÉSEK 133 abban részt vevő görögök és törökök érdekeit is szolgálják. Emiatt a brit bázisok földrajzi és funkcionális fókusza is elsősorban a Közel-Keletre és Eszak-Afrikara koncentrál, és tudatosan kerüli a ciprusi konfliktusban szenzitívnek számító területeket (pl. a szigettől elterülő északi vizek). Ennek mozgatórugója ismételten az imént kiemelt semlegesség, amely 1974 óta egy íratlan szabályként érvényesül mindazon aktorok viszonylatában, akik a brit jelenlétet valós nyomásgyakorlással tudnák megkérdőjelezni (Ciprusi Köztársaság, Törökország, Görögország). Fontos adalék, hogy a brit pozíciókat Washington érdekei is erősítik, jogi szempontból ugyanis az amerikai fegyveres erőknek jelenleg csak a brit bázisok biztosítják a fizikai jelenlét lehetőségét. Az előzőekben röviden áttekintésre kerültek azok a konkrét geopolitikai indikátorok, amelyek a ciprusi konfliktus nemzetközi szereplőinek szigettel kapcsolatos stratégiai koncepcióira jelentős hatást gyakoroltak. Az elemzés egy rendkívül heterogén összképet azonosított. Egyrészt a kötet által elemzett 16 geostratégiai tényező (1. táblázat) közül 9 került be külhatalmak prioritásai közé (7. táblázat), ami jelzi, hogy egyes indikátorokat a külhatalmi szereplők központi jelentőségűnek tartanak. Másrészt érdemes rámutatni, hogy az azonosított prioritások száma szereplőként eltérő. A legtöbb esetben Görögország és Törökország szerepel a 7. táblázatban, amely a ciprusi konfliktusban kialakított központi szerepükre reflektál. Bár ez a szerep a konfliktus bizonyos periódusaiban a ciprióta közösségek támogatását is jelentette, a kötet eredményei egyértelműen amellett foglalnak allast, hogy az ,,anyaorszagok” geostratégiai koncepciót elsősorban saját érdekeik vezérelték. Szintén érdekes eredmény, hogy az elemzett nemzetközi szereplők közül az Egyesült Királyság és az USA esetében került azonosításra a legkevesebb stratégiai jelentőségű prioritás. Előbbi esetben ez a ciprusi bázisterületek és a semlegességi politika kombinált következménye: a britek a szigeten kialakított ideális pozícióik fenntartása érdekében a lehetőségekhez mérten próbálják elkerülni a ciprusi konfliktushoz kapcsolódó sikamlós ügyeket. Utóbbi esetben az USA legfontosabb térségbeli geostratégiai prioritásai orientálják Washington Ciprus-politikáját: a NATO egységének fenntartása érdekében a legfontosabb cél a görög-török konfliktus eszkalációjának elkerülése volt, emiatt az USA az előző évtizedek során mind Athén, mind pedig Ankara érdekeinek kedvezett. Ennek a balanszírozásnak ugyanakkor egyértelmű vesztesei a ciprióta közösségek voltak. Végezetül érdemes röviden megemlékezni Oroszországról is. Az oroszok jól láthatóan többször szerepelnek a 7. táblázat összesítésében, ami jelzi, hogy de jure és fizikai jelenlét hiányában Moszkva több alternatív és párhuzamos taktikával kíván teret nyerni a szigeten.
