Page 129 [129]
KÖVETKEZTETÉSEK 127
A fizikai tényezők esetében a tengeri és vízi utakkal, illetve a légtérrel kap¬
csolatos adottságok is számottevő szerepet játszanak. A kérdéskört stratégiai
prioritásként kezelők száma ez esetben jelentősen csökken: Görögországon és
Törökországon kívül ugyanis a többi szereplő csak retorikai értelemben bonyo¬
lódik bele ezekbe a területi vitákba. Athén és Ankara esetében a helyzet ennél
ismételten komplexebb, hiszen a két ország az égei-tengeri területi viták kivet¬
üléseként, azok keleti nyúlványaként tekint a ciprusi felségjogokkal kapcsolatos
nézeteltérésekre. A nemzetközi jog eltérő értelmezésén túl ezeknek alapvetően
két mozgatórugójuk van: az , ÉCTK" státuszával kapcsolatos nemzetközi jogi
viták, illetve a 2010 óta bekövetkező földgázfeltárások. Az első esetben nyil¬
vánvaló, hogy Törökország az , ÉCTK" függetlenségére vonatkozó elismerése
szükségszerűen a felségjogokra is kiterjed, amely a konfliktus földrajzi fókuszát
a tengeri és légi területekre is kiterjeszti. Ugyanez a logika determinálja Gö¬
rögország - és egyébként minden más állam - hozzáállását is: az , ÉCTK" füg¬
getlenségének elutasításából egyenesen következik a felségjogokra vonatkozó
török követelések elutasítása. A pángörög együttműködésen túl Görögország
számára ez saját konfliktusai szempontjából is vitális jelentőségű: egy esetleges
ciprusi rendezés által kieszközölt, felségjogokra vonatkozó kompromisszumos
megoldás a görögök számára elfogadhatatlan lenne, hiszen az az Égei-tengeren
is jogalapot biztosíthatna a török követeléseknek.
A felségjogokhoz köthető prioritások másik mozgatórugója a térségben ta¬
lálható fölgázmezőkhöz kapcsolódik. Ahogy korábban kiemelésre került, Cip¬
rus méretéhez és lakosságszámához viszonyítva relatíve nagy tengerfelületek
felett szerzett joghatóságot ( UNCLOS), amelyek szerepe az előző évek során
felértékelődött, hiszen a területen regionális értelemben jelentős nagyságú föld¬
gázt tártak fel. Ez a térségbeli szereplők közül leginkább Törökországot zavarja,
hiszen Ankara saját földközi-tengeri feltárásai eddig nem vezettek eredményre,
így a tengeri és légtér viták lehetőséget biztosíthatnak a feltárások ciprusi kör¬
nyéki kiterjesztésére. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a török taktika
nem feltétlen a térségben található gázmezők kisajátítására irányul, sokkal
inkäbb a g6rôg cipriétäk feltéräsainak blokkoläsära (Kacziba 2020c, 2020a).
Ez az Égei-tengeren bevált taktika ugyanakkor már nem csak a görögöket
és a görög cipriótákat érinti. A két regionális hatalmon túl az USA is geo¬
stratégiai prioritásként kezeli az energiai tényezőket, ráadásul utóbbiakon és a
térségbeli szomszédokon (Izrael, Egyiptom) túl a kötet által külön nem tárgyalt
Franciaország (Total), Olaszország (ENI), Katar (Qatar Petroleum) és Del-Ko¬
rea (KOGAS) is részévé vált a ciprusi gázüzletnek. Fentiek közül az összes
szereplőt természetesen a földgázkitermelésből származó haszon motiválja,