Oldal 109 [109]
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: STRUKTURÁLIS TÉNYEZŐK 107
az ingatlanpiacban és az építőiparban, valamint a turisztikai ágazatban találtak
meg számtásaikat. A görög ciprióta gazdaságnak ezek a külföldi - köztük orosz
- beruházások rendkívül fontosak, hiszen a COVID19 pandémia alatt a ciprusi
GDP 59-kal csökkent (2020), az infláció viszont 2020 júliusa és 2021 júliusa
között 496-kal emelkedett (Ihe World Bank 2022c). A válságnak leginkább kitett
ágazatok bevételei 2019-2020 között ätlag 44%-kal csökkentek: a vendéglátói
agazaté 93%-kal, az ingatlanpiacé 24%-kal, az Epitöipare 29%-kal, a nagy- és
kiskereskedelem bevételei pedig 30%-kal (Constantinou 2020).
Noha az utóbbi évtizedek válságai megviselték a Ciprusi Köztársaság gaz¬
daságát, azonban a görög ciprióta kormányzatok az állam, a magánszektor és
a külföldi befektetők bevonása révén egy európai léptékben is átlagon felüli
életszínvonalat biztosító gazdasági teljesítőképességet tudtak kialakítani. Ez a
problémákkal terhelt, de relatíve biztos fejlődést biztosító állapot ugyanakkor
csak a déli országrészre jellemző, a török ciprióta közösség a jobb kezdeti lehe¬
tőségek ellenére egészen a 2000-es évek közepéig súlyos gazdasági gondokkal
küzdött. Bár az 1974-es szeparáció után az északi országrész ellenőrizte a tu¬
risztikai szállások, a mezőgazdasági termőterületek, illetve az ipari létesítmé¬
nyek jelentős hányadát, azonban a nemzetközi közösség elutasító és izolációs
magatartása miatt ezeket az adottságokat nem tudta forintra — pontosabban
az északon bevezetett török lírára — váltani (Dodd 1993). Ez a törökországi
segélyek mellett az állam túlterjeszkedésének volt köszönhető, amely a nem¬
zetközi lehetőségek elmaradásával párhuzamosan egy klientúrarendszeren
és járadékgazdaságon alapuló szisztémát épített ki. Noha az ellentmondásos
gazdasági döntéseket sok esetben a szükségszerűség vezérelte, a magánszektor
elhanyagolása és az állami pozíciók áruba bocsátása kétségkívül elkerülhető
lett volna. Míg a déli országrészben tudatosan próbálták a magánvállalkozások
gazdasági hajtóerejét kihasználni, addig északon a kemalista etatizmus elvei
érvényesültek, mégpedig az állam lehetőségeinek és szerepének túlértékelésével.
A helyzetet jól érzékelteti, hogy az állami irányítás alatt álló török ciprióta bank
(KOOPBANK,) egyes prioritást élvező szervezeteknek és cégeknek kormányzati
biztosítékkal nyújtott hitelkeretet, amely a gyakorlatban tervszerűtlenséghez,
tartozások felhalmozásához és természetesen extenzív centralizációhoz vezetett
(Ekici 2019). A déli helyzethez hasonlóan a muszlim vallási alapítványok (evkaf)
ebben az esetben is kiterjedt vagyonnal rendelkeztek, ugyanakkor - eltérően
a déli gyakorlattól — vezetőiket a mindenkori kormányzat nevezte ki. Emiatt
az ortodox egyházhoz hasonló önálló, profitalapú szemlélet északon nem ala¬
kulhatott ki, a muszlim szervezetek jelentős vagyonuk ellenére nem váltak a
magánszektor befektetőivé. A versenyképesség kialakulását szintén jelentősen