Oldal 105 [105]
A KONFLIKTUS GEOSTRATEGIAI ÖSSZETEVŐI: STRUKTURÁLIS TÉNYEZŐK 103
Gazdasági szerkezet
A sziget gazdasági szerkezetét a fizikai és emberi tényezők, valamint a természeti
erőforrások mellett a konfliktusföldrajz keretei is meghatározzák. Az 1974-es
események háborús pusztításai és az ország kettéosztottsága természetesen
mélyreható változásokat eredményezett, és jelentősen átalakította Ciprus ha¬
gyományos gazdasági arculatát. A konfliktus nemcsak a ciprusi gazdaság ket¬
téválását eredményezte, de új gazdasági központok és szektorok kialakulásához
is vezetett. Bár a sziget gazdasági teljesítőképességének jelentős része 1974 előtt
északon helyezkedett el, a déli országrész a nemzetközi segélyek és tudatos újjá¬
építési stratégia révén gyorsan pótolni tudta a hiányosságokat, amelynek ered¬
ménye egy alapvetően jól teljesítő, de főként a tercier szektorra épülő gazdaság
lett. A háború utáni rekonstrukció egyszerre fókuszált a megrongált és okkupált
infrastruktúra újjáépítésére és pótlására, valamint a magánszektor feltőkésíté¬
sére. Ennek megfelelően az 1975-1976-ban indított első helyreállítási program
34 millió ciprusi fontot fektetett az ipari, mezőgazdasági, közlekedési, illetve
lakhatási infrastruktúra helyreállítására és pótlására (Ekici 2019). A következő
években folytatódó fejlesztési programok révén a legtöbb stratégiai szempont¬
ból fajsúlyos infrastruktúrát sikerült pótolni: Limasszolban, később pedig Lar¬
nakában mélyvízi kikötő épült, Larnakában és Páfoszban nemzetközi repülőtér
létesült, a déli partvidéken modern hotelek és turistaszállások épültek. Az állami
nagyberuházások mellett a görög ciprióta kormányzatok tudatosan próbálták
ösztönözni a magánszektor megerősödését, a vállalkozások indulását kedvező
hitelekkel és adózási kedvezményekkel ösztönözték. A vállalkozásösztönzés
pozitívan befolyásolta a gazdasági szektorok fellendülését. A mezőgazdasági
területen a citrustermelés, az ipari szférában az építőipar, a szolgáltatószek¬
torban a turizmus és a banki szolgáltatások váltak húzóágazatokká. Egyfajta
görög sajátosságként a magánszektor egyik legnagyobb befektetőjévé a Ciprusi
Ortodox Egyház vált, amely az ország legnagyobb földbirtokosaként jelentős
veszteségeket könyvelhetett el az északi országrész okkupálásakor. Az egyház
1975 után tudatosan próbálta meg veszteségeit befektetésekkel pótolni, ami je¬
lentős belföldi tőkeinjekciót biztosított a termelési ágazatban, illetve a banki és
pénzügyi szolgáltatások területén. A gyorsütemű felépülést szintén ösztönözte
a külföldi tőke intenzív ütemű bevándorlása, amelynek legfőbb hajtóereje a tu¬
rizmus, valamint a termékek és szolgáltatások exportja volt. A turizmus súlyát
jól jellemzi, hogy míg 1977-ben a teljes exportbevétel 3090-a, addig 1986-ban
már 6099-a származott a turisztikai ágazatból (Strong 1999). Az idegenforgalmi
szektor gazdasági jelentősége a következő évtizedekben tovább növekedett,