Oldal 102 [102]
100 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
műen fékként került be az alkotmányba, és elsősorban Rauf Denktas török
ciprióta elnök erős személyiségét kívánta ellensúlyozni. A törvényhozó hatalom
birtokosa ebben az esetben a , Nemzetgyűlés; amelynek 5o tagját közvetlenül,
arányos választási rendszerben, öt évre választják, a pártok parlamenti küszöb¬
értéke pedig 5 százalék (Dodd 2010).
A jelenleg fajsúlyos török ciprióta politikai pártok kialakulása az 1970-es
és 1980-as években vette kezdetét. Míg a korábbi időszakban elsősorban a cip¬
rusi konfliktushoz kapcsolódó érdekképviselet a közösségen belül egy jobbára
egységes politikai formációt tartott fenn, addig az 1970-es évek közepétől az
autonómia és az önálló államiság lehetősége már természetszerűen vetette
fel a különböző véleményekkel rendelkező pártok megjelenését. Ezek közül
kétségkívül a legmarkánsabb hatalommal és befolyással a Nemzeti Egység
Pártja rendelkezett. Az UBP-t 1975 októberében Rauf Denktas alapította, a
párt eredeti programját a kemalista ideológia, a konzervatív megközelítés és
a baloldallal szembeni fellépés jellemezte. Az újonnan alakult párt 53,790-os
szavazattöbbséggel nyerte az 1975 júniusában rendezett első nemzetgyűlési
választásokat. A gyors siker tökéletesen tükrözi az északi országrész politikai
viszonyait: az 1976-ban 130-140 ezer fős lakosságú Észak-Cipruson a pártprefe¬
renciánál hangsúlyosabb volt a politikus személye, jelen esetben Rauf Denktas
országos tekintélye, amely gyors sikert biztosított a nemrégiben alakult pártnak
(Dodd 1993). Ezt a sikert a további évtizedekben végig sikerült megőrizni, a párt
egészen 2005-ig kormányozta az , ÉCTK"-t. A hosszú kormányzási periódus
hátterében nemcsak Denktas népszerűsége, de az általa kiépített klientúrarend¬
szer és járadékgazdaság is állt (Isachenko 2012). Utóbbiakon túl a párt erejét az
Ankarával kialakított harmonikus kapcsolat is biztosította, amely Ankara olda¬
láról politikai, gazdasági és katonai segítségnyújtásban, az UBP részéről pedig
a törökországi direktívák fenntartás nélküli elfogadásában öltött testet. Török¬
ország pártra gyakorolt befolyása a ciprusi kérdésben képviselt álláspontra is
kiterjedt, amelynek eredményeként az UBP által delegált államfők kormányzási
periódusaiban (Rauf Denktas, 1983-2005; Dervis Eroglu, 2010-2015; Ersin Tatar,
2020-) altalaban kompromisszumképtelenebbé valt a török cipridtak béketar¬
gyalassokkal kapcsolatos álláspontja.
Az UBP egyik tradicionális vetélytársa az 1970-ben alapított Török Köztársa¬
sági Párt. A CTP" baloldali elköteleződésű, antiimperialista tömörülés, amely a
ciprusi kérdésben a kétállami megoldás helyett a föderális megoldási alternatí¬
3 Ulusal Birlik Partisi - UBP
34 Cumhuriyetci Türk Partisi - CTP