vezetője válik a végrehajtó hatalom fejévé, elnöki teendőit azonban csak az
államfő visszatéréséig vagy az új választásokig láthatja el.
A déli országrészben hagyományosan stabil, de élénk belpolitikai tevékeny¬
ség zajlik, amelynek a kormány mellett fő mozgatórugói a politikai pártok.
A jelenlegi pártpalettán egyaránt találunk hagyományos és új szerveződéseket.
A jelenleg is aktív és fajsúlyos pártok közül a legrégebbi a Ciprusi Dolgozó Nép
Haladó Pártja", röviden az AKEL. A párt előképének az 1926-ban alapított
Ciprusi Kommunista Párt (KKK) tekinthető, amely azonban nem támogatta
Görögország és Ciprus egyesítését (enoszisz), emiatt népszerűsége az 1940-es
évek elejére jelentősen visszaesett. Az új köntösben átszervezett kommunista
AKEL 1941-ben alakult meg, és a második világháború időszakában elsősor¬
ban antifasiszta célkitűzésekkel és a britek háborús törekvései támogatásának
programjával tért vissza. A háború utáni időszakban az AKEL jelentős befolyást
szerzett a sziget szakszervezeteiben, a klasszikus hidegháború, illetve a gyar¬
mati harcok időszakát erre a bázisra és Moszkva támogatására építve élte túl.
Marxista-leninista vonásait a függetlenség kikiáltása után eurokommunista
irányvonallal váltotta fel, amely sajátos szövetséget hozott létre a jobboldalról
támadott ciprusi elnök, Makariosz, illetve a Moszkva által támogatott AKEL
között. Makariosz halála után az AKEL fenntartotta szoros kapcsolatát a li¬
berális, centrista és mérsékelt erők koalíciójával, és Szpirosz Kipriánu 1977-es
elnökké választása, illetve egy évtizedes hivatalban maradása is nagyban az
AKEL és a DIKO együttműködésén alapult. 1988-ban a budapesti Marx Károly
Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomázott Georgiosz Vasziliou bár egyéni
jelöltként, de egyértelműen az AKEL támogatásával került az elnöki székbe.
A párt a DISY 1993-2003 közötti kormányzása idején az Európai Unióhoz
való csatlakozás kérdésében konszenzusra jutott a kormánypárttal, támogatta
a csatlakozást. Több évtizedes ellenzéki pozíciót követően az AKEL 2008-ban,
Dimitrisz Hrisztofiasz vezetésével került kormányra, akit az elnökválasztás má¬
sodik fordulójában 53,4% szavazattöbbseggel választottak Ciprus államfőjének.
A párt kormányzó erőként egy föderációban egyesült, független, demilitarizált
államban próbálta meg Ciprust újraegyesíteni, a korábbiakhoz képest azonban
új elemet jelentett a rotációs elnökség javaslata, ami engedékenyebb politikát
tükrözött a török féllel szemben. A párt a 2013-as elnökválasztáson súlyos vere¬
séget szenvedett, amely elsősorban a kormány meggondolatlan és túlköltekező
gazdaságpolitikájával, valamint a szigetre begyűrűző pénzügyi válság negatív
hatásaival magyarázható.