Fentiekből kitűnhet, hogy a sziget demográfiai és etnográfiai összetétele je¬
lentősen befolyásolta a beavatkozó hatalmak geostratégiai orientációit. Ezek
közül elsősorban Görögország és Törökország emelhető ki, hiszen a nyilvánvaló
etnikai, nyelvi, kulturális és vallási kötelékek természetes kapcsolatot alakí¬
tottak ki a görögök és a görög cipritóták, illetve a törökök és a török ciprióták
között. A pánhellén és pántörök kapcsolatok ellenére az is egyértelmű, hogy a
két regionális hatalmat nem pusztán a testvérnépek iránti felelősségvállalás ve¬
zérelte, a ciprusi konfliktus évtizedei alatt védelmi, biztonságpolitikai, politikai
és gazdasági megfontolások is szerepet játszottak beavatkozásukban. Ez az aktív
szerepvállalás a ciprióta közösségek szempontjából több alkalommal terhesnek
bizonyult, és népcsoporton belüli feszültségeket eredményezett. Noha a de¬
mografiai és etnográfiai viszonyok elsősorban Görögországot és Törökországot
érintették, közvetve szerepet játszottak a nagyhatalmak Ciprus-politikájának
kialakításában is. Az amerikai geostratégiai orientációt a ciprusi konfliktus
emberi tényezői elsősorban a görög-török konfliktus miatt érintették, ebben
Washington a ciprióta ügyekre a regionális vitákat bonyolító és elmélyítő té¬
nyezőként tekintett. Hasonló a helyzet az orosz esetben, ahol a ciprusi közössé¬
gek viszonyai - a görög ciprióták esetében érvényesülő hagyományos ortodox
vallási kötelékeken vagy gazdasági lehetőségeken túl — főként a görög-török
kapcsolatokat befolyásoló dinamikák miatt érdekesek.