Seite 93 [93]
A KONFLIKTUS GEOSTRATÉGIAI ÖSSZETEVŐI: EMBERI TÉNYEZŐK 91
szokásaikra és angol nyelvtudásukra, a görögországi görögöket pedig elítélik
korrupt és rendezetlen állami viszonyaik, fejletlen infrastruktúrájuk, koránt¬
sem hatékony oktatási rendszerük és balkáni szokásaik miatt. Ami ennél is
fontosabb: sokan árulóként tekintenek Görögországra, amiért az több ízben
cserbenhagyta ciprusi görög testvéreit, mi több, a Makariosz elnök elleni 1974¬
es puccsal kiprovokálta a sziget északi részének török okkupációját (Doob 1986).
A törökországi törökök és a török ciprióták kapcsolatát szintén beárnyé¬
kolják bizonyos előítéletek. A görögöknél is említett kulturális különbségek
mellett - és azoknál jóval nagyobb súllyal - a törökök esetében problémát
jelent Ankara mindenre kiterjedő észak-ciprusi befolyása. Politikai szempont¬
ból számottevő feszültségforrás az északon állomásozó mintegy 40 000 török
katona és az 1974 után betelepített, 100 000 főt biztosan meghaladó anatóliai
telepes jelenléte (Kyriakou g Kaya 2011). Utóbbiak lélekszáma hivatalos adatok
hiányában nehezen követhető, mindazonáltal a 2011-ben elvileg 294 906 lakosú
északi országrész lakosságának még a török ciprióta hatóságok adatai alapján
is körülbelül 3096-át tették ki (DEVPLAN 2020). Ez a politikai következményei
mellett egyéb problémákat is szül. Az aluliskolázott telepesek a török ciprióták
számára elfogadhatatlanul alacsony áron is munkát vállalnak, kiszorítva ezzel az
amúgy is súlyos munkanélküliséggel küzdő helyieket számos gazdasági terület¬
ről. Utóbbi jelenség a török ciprióták nagyarányú kivándorlásához vezet (Hatay
2007). Szintén problémát jelent, hogy a török ciprióták az atatürki elvekhez
sokkal inkább ragaszkodva jóval szekularizáltabbak Törökországból beköltözött
tarsaiknal, azokat vallási fanatikusoknak bélyegzik, akik viszont hitetlenséggel
vádolják a helyieket. Az ellentéteket csak erősítik a török ciprióta , kormányok ;
akik Ankarával a hátuk mögött sok szempontból pozitívan diszkriminálják a
török telepeseket. A helyzetet jól példázzák Rauf Denktash egykori török cip¬
rióta elnök szavai, aki szerint nincs különbség egy török ciprióta kivándorlása
és egy anatóliai török betelepítése között, hiszen , egy török elmegy, és egy másik
jön helyette" (Papadakis 2005, 108; 114).
A népcsoporton belüli ellentétek a ciprusi konfliktus szempontjából legalább
annyira fontos stratégiai tényezőnek bizonyultak, mint a görög-török ellentétek.
A ciprióta önmeghatározás az újraegyesítési törekvések záloga, egy bizonyos
fokú közös tudat és együttműködési hajlandóság ugyanis elengedhetetlen az
egységesülő ciprusi állam működéséhez. A 2020-as török ciprióta elnökválasz¬
tás után előtérbe kerülő megoldási alternatíva érdekes módon pont a kettős
identitás összetevőinek párharcára reflektál: az újraegyesítési koncepció a közös
ciprióta tudatra, míg a kétállami megoldás lehetősége a szeparált és a másik felet
kizáró görög vagy török identitásra építve kívánja rendezni a sziget konfliktusát.