Page 54 [54]
52 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
kalommal arra figyelmezettek, hogy a , vörös pap" vezetése alatt álló sziget , a
Földközi-tenger Kubájává válhat" (Drousiotis 2006, 253).
Fontos hangsúlyozni, hogy fenti idézetek túlmutatnak a retorikai vagy
zsurnalisztikai túlzásokon: a szigeteken keresztül történő stratégiai érdek¬
érvényesítés nem állt távol Washington és Moszkva eszköztárától. Maga az
,elsüllyeszthetetlen anyahajó" kifejezés először a második világháború alatt je¬
lent meg, amikor csendes-óceáni hadszíntéren az amerikai haditengerészet és
légierő szigeteken és atollokon alakított ki bázisokat és repülőtereket. A Pearl
Harbor és a Midway utáni helyzetben szükség is volt ezekre az elsüllyeszthe¬
tetlen bázisokra, hiszen a megfogyatkozott amerikai haditengerészeti erőket
ezek a támaszpontok támogatni tudták a Japán elleni küzdelemben (Crooms
2011). A szigetek jelentőségével kapcsolatos tanulságok a második világháború
után is meghatározták az USA egyes geostratégiai orientációit, például Oki¬
nava, Tajvan, Izland vagy - ahogy korábban kiderült - Ciprus vonatkozásában
(Fredholm 1972; Kao 2022; Time 1950). Míg az amerikai stratégia a hadászati
jelenlét kialakításától haladt a politikai befolyás irányába, addig a szovjetek a
szigeteken történő politikai térnyerést kívánták felhasználni a katonai expanzió
lehetőségeként. Ennek klasszikus és legsikeresebb példája Kuba, a szovjetek
azonban emellett más szigeteken is alkalmazni kívánták ezt a stratégiát, egye¬
bek mellett Jamaicán, Új-Zélandon, Tongán, vagy - ahogy korábban szintén
kiderült - Cipruson (Dorrance 1990; Mills 1988).
Az amerikai és szovjet geostratégiai koncepciók ezekben az esetekben a
szigetek pozitív fizikai tényezőit kívánták kihasználni. Jellemző módon azon¬
ban figyelmen kívül hagyták a szigeteken élők közép- és hosszú távú érdekeit,
akik kapacitások hiányában nem voltak képesek sem az aktív védelemre, sem
a hatékony nemzetközi érdekérvényesítésre. Ciprus is tulajdonképpen ennek
az ellentmondásnak az áldozata: a stratégiai adottságok előnyei a szigetre
vonzották a külföldi hatalmakat, a külhatalmi befolyás ellen viszont stratégia
gyengeségeik miatt a helyi közösségek önállóan nem voltak képesek sem vé¬
dekezni, sem megfelelő ellentételezést felajánlani. Noha ezek az adottságok a
történelem bizonyos periódusaiban átalakultak és formálódtak, jelentős mér¬
tékben azonban nem változtattak a sziget nemzetközi kapcsolatokban betöltött
mozgásterén. Ez nagyban köszönhető a sziget fizikai adottságainak, amelyek
megítéléstől függően pozitív vagy negatív, tehát végsősoron ellentmondásos
módon befolyásolták a Ciprussal kapcsolatos geostratégiai realitásokat. A fe¬
jezet a továbbiakban Dias Mendes (2005) és Szilágyi (2018) elemzési modelljét
felhasználva ezen ellentmondások feltárására törekszik.