Az 1963-1964 telén kialakult közösségközi összecsapások alkalmával többször
felmerült, hogy a Cipruson kialakult krízist a NATO segítségével, illetve annak
katonai részvételével oldják meg. A NATO részvétele kézenfekvő megoldás¬
nak tűnt, hiszen Ciprus alapvetően a nyugati érdekszférába tartozott, a sziget
alkotmányos rendjét garantáló hatalmak - Görögország, Törökország és az
Egyesült Királyság - pedig mind az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének tagjai
voltak. A bökkenő csak az volt, hogy a Ciprusi Köztársaság 1961 óta az el nem
kötelezett országok mozgalmához tartozott, és ezt a státuszt Makariosz elnök
- külpolitikai mozgástere további biztosítása érdekében - fenn kívánta tartani.
Washingtonnak ugyanakkor más volt az elképzelése. Bár az UNFICYP létreho¬
zásával a NATO katonai beavatkozása hamar lekerült a napirendről, a regionális
és a helyi ellentétek feloldását az USA továbbra is a szervezeten belül kívánta
kieszközölni. A feladattal megbízott Dean Achenson, korábbi amerikai kül¬
ügyminiszter ezért 1964 elején egy átfogó rendezési terv kidolgozásába kezdett.
A terv tökéletesen tükrözte az USA Ciprussal szembeni geostratégiai orientá¬
cióját: Achenson a Ciprusi Köztársaság szuverenitását és érdekeit teljességgel
figyelmen kívül hagyva elsősorban Athén és Ankara sérelmeire koncentrált, a
szigettel kapcsolatos problémák megoldását pedig a kívülről levezényelt területi
rendezéstől várta (Ker-Lindsay 2009). Az ún. Achenson-terv szerint Ciprus
választhatott volna a Görögországgal való egyesülés (enoszisz) vagy a függet¬
lenség között, Törökország viszont cserébe megkapta volna a görög fennhatóság
alatt álló Kastellorizo szigetét, valamint katonai bázist létesíthetett volna Ciprus
északkeleti nyúlványán, a Karpaz-félszigeten. A fennmaradó, görögök által
ellenőrzött országrészben három, területi autonómiával rendelkező kantont
kaptak volna a török ciprióták, ahonnan a görög lakosságot kitelepítették volna.
A terv első változatát először mind Görögország, mind Törökország elfogadta,
később Athén - Makariosz határozott követelésére — elutasította (Stavrou 2009).
Fentiekből úgy tűnhet, hogy az Achenson-terv bukását a NATO-megoldást a
kezdetektől ellenző Makariosz torpedózta meg. A ciprusi elnök ugyan valóban