Page 46 [46]
44 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
érdek szempontjából a legfontosabbnak ítélt nemzetközi tényezők, a végén
pedig a kevésbé értékesnek bizonyuló komponensek helyezkednek el.
Fentiek gyakorlati megnyilvánulását számtalan példával lehetne illusztrálni.
Ezek közül az egyik legtalálóbb kétségkívül az USA ruandai népirtás (1994) kap¬
csán kialakított stratégiája, amely Washington globális elsőbbsége, a humanitá¬
rius intervenció lehetősége, illetve az amerikai hadsereg egyértelmű erőfölénye
ellenére elutasította a civilek megvédésére kezdeményezett beavatkozás lehető¬
ségét. Noha a CIA már 1993-ban figyelmeztetett egy körülbelül 500 000 halálos
áldozattal járó népirtás lehetőségére, Washington mind a konfliktus előtt, mind
pedig az alatt elutasította a közvetlen amerikai részvétellel zajló intervenciót, sőt
az eseményekkel kapcsolatban sokáig vonakodott a népirtás kifejezést használni
(Power 2003). Az azóta nyilvánosságra kerülő dokumentumokból egyértelműen
kirajzolódik, hogy a ruandai konfliktussal kapcsolatos amerikai stratégia a le¬
hetséges beavatkozás belső és a külső tényezőinek értékelése okán választotta
a távolmaradás alternatíváját. A belső kontextust , a kis közép-afrikai ország ás¬
ványkincseinek vagy stratégiai értékének hiánya", illetve ezzel párhuzamosan az
USA szomáliai beavatkozásának tanulságai (1992-1993) alakitottak, amelynek
kudarca után a további népszerűségvesztéstől tartó Clinton-adminisztráció a
ruandai intervenciót belpolitikai szempontból nem tartotta célszerűnek (Caroll
2004). A külső kontextust az USA balkáni szerepvállalása befolyásolta, ame¬
lyet Washington a NATO-bővítéssel kapcsolatos közép-európai tervek okán
Ruandánál fontosabbnak értékelt (Harsch g Headley 2015). A belső és a külső
körülmények értékeléseit Clinton elnök 1994 áprilisában kiadott 25. számú
elnöki direktívája" (PDD-25) tette hivatalos stratégiává, amely megtiltotta a
szerepvállalást minden olyan békeműveletben, ahol az USA-nak nincsenek
,Vitális jelentőségű nemzeti érdekei" (Maritz 2012). Washington tehát a ruandai
konfliktushoz köthető értékszámítások után a beavatkozást túl költségesnek, az
abból következő esetleges hasznot pedig túl alacsonynak ítélte, a konfliktusra
reagáló geostratégiai intézkedései pedig emiatt a népirtás tényének ignorálása
és a diplomáciai megoldás sürgetése voltak.
" A direktíva titkosítás alól feloldott részei elérhetők az alábbi linken: https://irp.fas.org/offdocs/
pdd/pdd-25.pdf, utolsó hozzáférés: 2022.12.13.