Page 45 [45]
A GEOSTRATÉGIA ELMÉLETI ÖSSZEFÜGGÉSEI 43
értelmezhető kapcsolatpárokat alakítanak ki, az 1. ábra esetében A és B, B és C,
illetve C és A viszonylatában. Az egyes relációk esetében kölcsönösen kiala¬
kított geostratégia orientációk azonosíthatók, A geopolitikai szereplő tehát B
és C irányába is kialakít egy stratégiai koncepciót, illetve B és C is stratégiákat
alkot egymás, valamint A vonatkozásában. Az így kialakuló kapcsolatpárokat
ugyanakkor nem pusztán a relációban szereplők belső komponensei befolyá¬
solják, hanem a nemzetközi tér egyéb összetevői is. Erre reflektálnak a szag¬
gatott vonallal jelzett D, E és F jelzésű szereplők, illetve az általuk létrehozott
interakciók. Ezek az interakciók közvetve befolyásolják A, B és C stratégiáit,
tehát a nemzetközi szint külső komponensei hatással vannak az egyes aktorok
geostratégiai orientációira, illetve azok megvalósíthatóságának lehetőségeire.
Noha az 1. ábra csak vázlatosan körvonalazza a nemzetközi szint aktorait és
interakciót, megállapítható, hogy a külső komponensek aránya relatíve magas,
bár az egyes szereplők potenciális befolyása eltérő. A külső komponsek közé
tartoznak a nemzetközi tér legkülönfélébb aktorai és eseményei, a globális és
regionális folyamatok politikai, gazdasági és kulturális vetületei, a hard power
és soft power kapacitáseloszlások változó konfigurációi, a bilaterális és multila¬
terális kapcsolatok összességének jellemzői (Jiemian 2014). Ezek a nemzetközi
jelenségek és folyamatok egy külső kontextusként befolyásolják a geostratégia
orientációk kapcsolatpárjait, így komplikálva a geopolitikai szereplők stratégiai
prioritásokra vonatkozó döntéseit, illetve a megvalósítás lehetőségeit.
A geostratégia belső és külső összetevői együtt határozzák meg egy geo¬
politikai szereplő nemzetközi prioritásait, azaz kijelölik azokat az aktorokat,
amelyek irányába a rendelkezésre álló kapacitásait felhasználja. A döntéshozó a
stratégia prioritási sorrendjének meghatározása során komplex biztonsági, po¬
litikai, gazdasági (stb.) érdekviszonyokat elemez, földrajzi és tematikai ismérvek
alapján problémákat és lehetőségeket azonosít, költség- és haszonszámításokat
végez, majd konkrét intézkedési alternatívákat definiál. A folyamat során érté¬
keli, hogy egy relációban milyen lehetőségek, kihívások vagy veszélyek azono¬
síthatók, ezek hogyan illeszkednek a nemzeti érdekek szempontrendszereihez,
az érdekérvényesítéshez szükséges intézkedések milyen kapacitásbefektetést
igényelnek, mekkora hasznot biztosíthatnak, illetve az elérni kívánt célkitűzé¬
sek mekkora eséllyel valósulnak meg. A stratégiaalkotás folyamatában szintén
szerepet játszik, hogy az adott relációkban kialakított stratégiához hogyan vi¬
szonyulhatnak más nemzetközi aktorok (külső komponensek), tehát az egyes
intézkedések végrehajtása mennyiben ássa alá más célkitűzések megvalósu¬
lásának lehetőségeit (Tovy 2015). Az egyes relációk értékelési folyamatának
eredménye egy prioritásokat körvonalazó sorrend, amelynek elején a nemzeti