Page 23 [23]
OCR
BEVEZETÉS 21 2009). Ebben a helyzetben a törökellenes hagyományokkal rendelkező görög biztonságpolitika Ankara túlzott fegyverkezésétől és megerősödésétől tartott, miközben anyagi vagy stratégiai kompenzációt követelt NATO-szövetségeseitől, elsősorban az Egyesült Államoktól és az Egyesült Királyságtól. Ciprus ilyen kompenzációnak minősülhetett, hiszen történelmi, etnikai, nyelvi, kulturális és önrendelkezési indokok alapján Görögország egyébként is jogot formálhatott a szigetre. A görög igények ráadásul kezdetben nem ütköztek Ankara hivatalos álláspontjával: Törökország az 1950-es évek közepéig nem volt része a szigettel kapcsolatos vitáknak, alapvetően brit belügyként tekintett a ciprusi eseményekre. A törökök kérdésben képviselt semlegessége az EOKA támadásai révén változott meg, amikor a szigeten kialakult helyzet rendezésére 1955 augusztusában összehívott konferenciára a britek nemcsak a görögöket, de a törököket is meghívták (Morgan 2010). Az azóta nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján egyértelmű, hogy a Londonban rendezett háromoldalú konferenciával a brit külügyminisztérium szándéka a görög oldal gyengítése, egyúttal a görög-török viszály felerősítése volt, amely Ciprus esetében - a britek szerint - gyarmati jelenlétük konzerválását segíthette (Mallison 2005). Bár a konferencia ciprusi kérdésében nem jutott eredményre, a Görögország és Törökország közötti ellentétek azonban kiújultak és elmélyültek. A két világháború között Musztafa Kemál Atatürk és Elefteriosz Veinzelosz által kialakított törékeny béke összeomlását jelezte, hogy 1955 szeptemberében bomba robbant Atatürk szülőházánál, Isztambulban, és Izmirben pedig nagyszabású, görögök elleni pogrom bontakozott ki, amelyben több tucat ember életét vesztette (Gökay 2006, 78-79). A regionális ellentétek ciprusi kivetüléseként — és a török cipriótákat ért incidensek okán - Törökország 1955-től fegyverszállítmányokat küldött a szigetre, 1956-ban pedig brit közreműködéssel megalakult a TMT5, a török ciprióták védelmi szervezete, amely bekapcsolódott a brit gyarmati erők és az EOKA egyre komplexebbé váló küzdelmébe (Isachenko 2012). Törökország megjelenésével a Ciprussal kapcsolatos görög tervek tulajdonképpen zátonyra futottak, hosszú távon pedig inkább a török elképzelések valósultak meg. Ankara 1955 után megváltoztatta a brit uralom fenntartására vonatkozó álláspontját, és a sziget felosztását (takszim) követelte. Bár ez 1960ban még nem valósult meg, a Ciprusi Köztársaság nemzetközi státuszát és : Utóbbi mértékére jellemző, hogy míg Törökország 1952-1959 között 1,36 milliárd amerikai dollárnyi katonai segélyben részesült, addig Görögország ugyanebben az időszakban csak 673,9 millió dollárnyi mennyiségben (Koura 2009). * Türk Mukavemet Teskilatı - TMT: Török Ellenállási Szervezet
