Page 23 [23]
BEVEZETÉS 21
2009). Ebben a helyzetben a törökellenes hagyományokkal rendelkező görög
biztonságpolitika Ankara túlzott fegyverkezésétől és megerősödésétől tartott,
miközben anyagi vagy stratégiai kompenzációt követelt NATO-szövetségeseitől,
elsősorban az Egyesült Államoktól és az Egyesült Királyságtól. Ciprus ilyen
kompenzációnak minősülhetett, hiszen történelmi, etnikai, nyelvi, kulturális
és önrendelkezési indokok alapján Görögország egyébként is jogot formál¬
hatott a szigetre. A görög igények ráadásul kezdetben nem ütköztek Ankara
hivatalos álláspontjával: Törökország az 1950-es évek közepéig nem volt része
a szigettel kapcsolatos vitáknak, alapvetően brit belügyként tekintett a ciprusi
eseményekre. A törökök kérdésben képviselt semlegessége az EOKA támadá¬
sai révén változott meg, amikor a szigeten kialakult helyzet rendezésére 1955
augusztusában összehívott konferenciára a britek nemcsak a görögöket, de a
törököket is meghívták (Morgan 2010). Az azóta nyilvánosságra hozott do¬
kumentumok alapján egyértelmű, hogy a Londonban rendezett háromoldalú
konferenciával a brit külügyminisztérium szándéka a görög oldal gyengítése,
egyúttal a görög-török viszály felerősítése volt, amely Ciprus esetében - a bri¬
tek szerint - gyarmati jelenlétük konzerválását segíthette (Mallison 2005). Bár
a konferencia ciprusi kérdésében nem jutott eredményre, a Görögország és
Törökország közötti ellentétek azonban kiújultak és elmélyültek. A két világhá¬
ború között Musztafa Kemál Atatürk és Elefteriosz Veinzelosz által kialakított
törékeny béke összeomlását jelezte, hogy 1955 szeptemberében bomba robbant
Atatürk szülőházánál, Isztambulban, és Izmirben pedig nagyszabású, görö¬
gök elleni pogrom bontakozott ki, amelyben több tucat ember életét vesztette
(Gökay 2006, 78-79). A regionális ellentétek ciprusi kivetüléseként — és a török
cipriótákat ért incidensek okán - Törökország 1955-től fegyverszállítmányokat
küldött a szigetre, 1956-ban pedig brit közreműködéssel megalakult a TMT5, a
török ciprióták védelmi szervezete, amely bekapcsolódott a brit gyarmati erők
és az EOKA egyre komplexebbé váló küzdelmébe (Isachenko 2012).
Törökország megjelenésével a Ciprussal kapcsolatos görög tervek tulaj¬
donképpen zátonyra futottak, hosszú távon pedig inkább a török elképzelések
valósultak meg. Ankara 1955 után megváltoztatta a brit uralom fenntartására
vonatkozó álláspontját, és a sziget felosztását (takszim) követelte. Bár ez 1960¬
ban még nem valósult meg, a Ciprusi Köztársaság nemzetközi státuszát és
: Utóbbi mértékére jellemző, hogy míg Törökország 1952-1959 között 1,36 milliárd amerikai
dollárnyi katonai segélyben részesült, addig Görögország ugyanebben az időszakban csak 673,9
millió dollárnyi mennyiségben (Koura 2009).
* Türk Mukavemet Teskilatı - TMT: Török Ellenállási Szervezet