Oldal 22 [22]
20 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői
Köztársaság" (továbbiakban: , ÉCTK") függetlenségének egyoldalú proklamá¬
lására, amelyet a Rauf Denktas vezette török ciprióták 1983. november 15-én
kiáltottak ki.
A kizárólag Törökország által elismert szakadár entitás létrehozása utáni
időszakban Görögország szerepvállalása elsősorban a görög ciprióta védelmi
képességek növelésére és a Ciprusi Köztársaság európai uniós csatlakozására
fókuszált. A hidegháború utáni bizonytalan környezetre reagálva a két ország
1993-ban hozta létre a Közös Görög-Ciprusi Védelmi Szövetséget, amely háború
esetén kölcsönös segítségnyújtási kötelezettséget jelentett, illetve a ciprusi Nem¬
zeti Gárda technikai és logisztikai fejlesztését irányozta elő (Bahcheli 2000).
A védelmi kooperáció mellett Görögország katalizátori szerepet játszott Ciprus
európai uniós csatlakozásának előmozdításában is. A görög erőfeszítéseket segí¬
tette Kofi Annan ENSZ-főtitkár konfliktusrendezési elképzelése, amely a sziget
európai uniós csatlakozásában látta a konfliktus megoldásának lehetőségét, és
a ciprióták csatlakozási szándékait a Törökországban megjelenő Európa-párti
irányzattal kívánta összekapcsolni. A terv egyik aggályos része maga a ciprusi
megosztottság volt, eltérő álláspontok alakultak ugyanis ki arról, hogy a szi¬
getország tagságáról szóló tárgyalások megkezdésének előfeltétele legyen-e a
konfliktus rendezése. Nagy-Britanniával és Franciaországgal ellentétben Görög¬
ország ragaszkodott a tagfelvétel mielőbbi rendezéséhez és vétóval fenyegetőzött
mind a Törökországgal kötendő vámunió, mind a soron következő bővítési
kör ügyében (Torma 2004). Ennek hatására az Európai Tanács 1994-es korfui
döntésétől a 2002-es koppenhágai határozatig egy sor uniós döntés hagyta jóvá
Ciprus tagjelölti státuszát, amely így 2004. május 1-én hivatalosan is tagállammá
vált. Ezzel az EU segítségével történő konfliktusrendezés lényegében kudarcot
vallott, mivel az áprilisban rendezett Annan-tervről szóló népszavazáson - az
EU tagságtól jobb tárgyalási pozíciót remélve - a görög cipriötäk a rendezési
terv ellen szavaztak. A konfliktus , europanizációja" így hozzájárult a fenn¬
álló helyzet konzerválásához, hiszen a Ciprusi Köztársaság uniós tagságával
a Törökország javára fennálló regionális hatalmi diszparitás megváltozott, az
erőegyensúly pedig tovább csökkentette a patthelyzet feloldásának lehetőségeit.
Utóbbit azért is fontos kiemelni, mert Törökország görög-török viszonyrend¬
szerben kialakított erőfölénye a kezdettől fogva rányomta a bélyegét a konfliktus
regionális és lokális vetületére. Az 1950-es évek közepén kiújuló görög-török
konfliktus egyik alapvető oka az volt, hogy a Törökországnak küldött amerikai
katonai segélyek messze meghaladták a Görögországnak biztosított forrásokat,
amit a görögök a két ország 1952-es NATO-csatlakozása óta kifogásoltak (Koura