Page 223 [223]
Négy nemzedék és ami utána következett 22I
és a tereziánus nemzedék között. Az a 68 hivatalviselő alkotta az
általam vizsgált sokaságot, akik legalább negyedszázadig viselték az
említett komoly hatalommal járó hivatalokat, így joggal tekinthetők
hivatásszerűen működő királyi hivatalnokoknak, illetve bíráknak.
Most tehát arra nyílik lehetőség, hogy ezen már korábban el¬
végzett kvantitatív vizsgálat eredményeit összevessem a felsőbüki
Nagy család több tagjának pályafutásával: előbb annak tükrében
értelmezzem a felsőbüki Nagy család egyes tagjainak karrierjét,
majd pedig időben meghosszabbítsam a vizsgálatot.
AZ ALNÁDOR ÉS A HÁBORÚS NEMZEDÉK EGYÉB TAGJAI
Mindössze nyolc professzionális hivatalviselőt találunk az első¬
ként vizsgált, háborúsnak nevezett generáció, vagyis az 1680 előtt
született nemzedék tagjai között. Nyilvánvalóan ez a legkisebb
csoport, hiszen az 1723. évi reformhoz köthetjük a Helytartóta¬
nács és a Kúria hivatalszerű működésének megindulását: a korábbi
időszakban csak a Kancellárián és a Magyar Kamaránál lehetett
ilyen jellegű hivatalviselést folytatni. A csoportban háromnegyedes
többségben lévő hat köznemest két csoportra bonthatjuk: hárman
vármegyei hivatalviselő pályafutásukat folytatták országos szinten,
míg a többieknél ez hiányzik. Az utóbbiaket nevezem jelen vizsgálat
keretei között bürokratáknak. Nyilván nem puszta véletlen, hogy
ők, a , bürokraták"? a Kancelláriánál és a Kamaránál futották be
teljes pályafutásukat, míg a többieké, a ,vármegyékből jövőké" a
Helytartótanácsnál vagy a Kúriánál indult. Vagyis ez utóbbi két
dikasztérium kapcsolata a vármegyékkel sokkal szorosabb volt.
A 18. századi politikai szereplők is pontosan látták, hogy ezeknél
a Kamara és a Kancellária lojálisabb az uralkodóhoz. Wenzel Anton
4 Kerekitve ugyanis ez a duplája az 1723 és 1783 közt a Helytartótanácsnál
tanácsosként eltöltött átlagos hivatali időnek, amely Papp Gábor megálla¬
pítása szerint 12,16 év volt. (Papp 2006.) Kizártam továbbá a vizsgálatból a
helytartótanácsi számvevő tanácsosokat, illetve két egyházit, Ordódy Gábort
és Mándich Antalt is. A rendi főméltóságok ex officio valamennyien a vizsgált
csoport részét alkották, és az Államtanács ekkoriban egyetlen magyar tagját,
Izdenczy Józsefet sem hagyhattam ki e vizsgálatból. Különböző forráskritikai
megfontolásokból (ezekről lasd: Szijart6 2021: 136-137.) a vizsgält csoportba
soroltam még a következőket: Koller Ferenc, Cothmann Antal, Majthényi
Károly, Almásy Pál és Szlávy Pál. ( Jóllehet az ő szolgálati éveik száma nem érte
el a huszonötöt.)
s Läsd Szijérté 2021: 341-352.