Page 217 [217]
Önfejűség vagy korszellem? 215
szerepvállalás szolgált ugródeszkaként.5 1830-at követően aztán a
nagyító alá vett életpályák szerteágaznak. Többen országos közhi¬
vatalokért , cserébe?" hátat fordítottak ellenzékiségüknek (Bartal,
Comáromy, Niczky, Ragályi). Mások elvesztették megyei befo¬
lyásukat (Marczibányi, Némák). Megint mások - felsőbüki Nagy
Pálhoz hasonlóan - nem tudtak és/vagy nem is akartak lépést tartani
a liberális fiatalsaggal (Eördögh, Dessewffy, Rohonczy, Somssich,
Szirmay). Voltak azonban néhányan a generáció fiatalabbjai közül,
akik még 1848-1849-ben is komoly szerephez jutottak (Borsiczky,
Hunkár, Palóczy, Pázmándy, Perényi).
Ha pedig nem saját korosztályának tagjaival hasonlítjuk össze
pályáját, hanem döntően vármegyei beágyazottságú felsőbüki Nagy
család három korábbi nemzedékének egy-egy kiemelkedő szereplő¬
jéhez (alnádor, hétszemélynök, személynök) viszonyítjuk felsőbüki
Nagy Pál szereplését,57 különös tekintettel arra, hogy alispán édes¬
apja és személynök nagybátyja sem volt már életben akkor, amikor
megkezdte politikai pályafutását, akkor is azt mondhatjuk, hogy
pályája kivételes. Heves ellenzékiségének és a felvilágosodás által
is táplált társadalmi érzékenységének okait minden bizonnyal so¬
sem határozhatjuk meg teljes bizonyossággal, annyi mindenesetre
egyértelműnek tűnik, hogy egy kimondottan önfejű és öntörvényű,
makacs és dacos személyiséggel rendelkezett: habitusa tetten ér¬
hető politikai és magánéletének számos aspektusában. Így kezdte
közéleti pályáját, szembefordulva a családi elvárásokkal, és így is
fejezte be azt 1840-ben: , Ne gondold azonban, hogy én ezekben
valamely dicsőséget helyheztetek; átengedem szívesen akárkinek a
babérkoszorút; legkisebb gondom is nagyobb annál, mit gondol az
együgyű sokaság. [...] Igy fizet a világ— kurvannya! — élj boldogul.”5*
55 J, Ferenc rendeletei ellen az 52 vármegyéből 41 tett panaszt. A királyi dorgá¬
lások után azonban már csak 26 megye tagadta meg az újoncok kiállítását és
19 pedig az adó kifizetését. 1822 őszére már csupán nyolc vármegye állt ellen
mindkét tekintetben: Bars, Nógrád, Nyitra, Sopron, Trencsén, Veszprém, Zala
és Zemplén. Ezeken kívül még Komárom, Ung, Vas és Varasd, tiltakozott az
adómegajánlás ellen. (Soós 2007: 112.) À 12 legkitartébb megyéb6l elemzé¬
sünkben hat szerepelt: Komárom, Sopron, Trencsén, Vas, Veszprém és Zemplén.
1823 januárjában az udvar katonaságot vezényelt ki az engedetlen megyék
központjába, a rend helyreállítására pedig királyi biztosokat nevezett ki, több
helyen betiltotta a vármegyei közgyűléseket, az ellenszegülő tisztviselőket pedig
bebörtönöztette.
56 V6. Kecskeméti 2008: 36-46.
57 V6. Szijért M. Istvan fejezetét a jelen kötetben
88 Idezi Töth 1874: 53. (Felsöbüki Nagy Pál levele Széchenyi Istvánnak, 1840)