Page 215 [215]
Önfejűség vagy korszellem? 213
rában, szabadkőműves páholytagsággal is rendelkezett. János fia,
Gäbor (1793-1860) Zsigmondhoz hasonlöan ellenzekikent kezdte
meg közeleti szerepleset: az 1825-1827., az 1830. és az 1832-1836.
évi diétán is ő képviselte Ugocsa vármegyét, később azonban a
kormánypárt oldalára került, 1845-ben adminisztrátorként éppen
ő váltotta Zsigmondot a vármegye élén.*
Marczibänyi Märton (1785-1834) täblabir6i minösegeben Szerém
vármegye követségét látta el az 1830. évi országgyűlésen, és szél¬
sőbaloldali besorolást kapott. A tehetős katolikus puchoi és csókai
Marczibányi família Trencsén mellett Csongrád, Csanád, Torontál
és Szerém megyékben is rendelkezett birtokokkal. Több megyében
láttak el fontos helyi tisztségeket, s több családtag is részt vett a rendi
országgyűléseken. Márton nagyapja, Lőrinc (?—1769) csanádi alispán,
apja, az ifjabbik Lőrinc (1754-1786) torontáli alispán, nagybátyja,
Imre (1763-1814) Trencsen mäsod-, majd elsö alispänja, 1790-1791¬
ben, 1802-ben, 1808-ban, 1811-1812-ben országgyűlési követe volt,
1825-ben pedig királyi tanácsosi cím birtokosa lett. Márton uno¬
katestvérei közül János (1790-1830) Torontal, Antal (1793-1872)
Trencsén követe volt az 1825-1827. évi diétán, utóbbi 1830-ban és
1832-1836-ban is erös ellenzeki szereplö maradt, 1839-1840-ben
azonban már kormánypártiként politizált.53
Az utolsóként ismertetett öt esetben (két fő főnemes, három fő
köznemes) nem tudtunk igazolni egyértelműen tetten érhető ellenzéki
családi hagyományt. Sokkal inkább a néhol markánsan képviselt
udvar- és kormányhű attitűd mutatható ki, de tegyük hozzá, egyik
esetben sem olyan magától értetődően, mint a felsőbüki Nagyok
kapcsán. A közvetlen felmenők között ugyanis csak az alispán,
országgyűlési követ és hétszemélynök Perényi István, valamint az
alispán, diétai küldött és királyi tanácsos Marczibányi Imre viselt
komolyabb megyei és országos közhivatalokat, illetve vett részt a
legfőbb politikai fórum munkájában. Említsük azonban azt is meg,
hogy Perényi Zsigmond és Marczibányi Márton nem egyedüliként
vállalta fel az ellenzéki szerepkört, hiszen unokatestvéreik ugyancsak
52 Nagy 1857-1868: IX. 226-237.; Kempelen 1911-1932: VIII. 260-262.; Pälmäny
(szerk.) 2002: 1040-1042. (szerz6: Jonas K4roly); Palmany 2011: I. 220-221.,
1086-1087.; Palmany 2019: I. 326., 790-791.; Melkovics 2016; Melkovics
2020.
33 Nagy 1857-1868: VII. 294-300.; Kempelen 1911-1932: VII. 63-64.; Palmäny
2011: 1. 208-210., 1027-1030.; Pälmäny 2019: I. 756-758., 1. 1289.