OCR
2IO Melkovics Tamás minisztériumban vállalt hivatalt. A Pozsonyban birtokos katolikus beleházi Bartal család hírnevét egyértelműen György alapozta meg." Láthatjuk, hogy az ebbe a csoportba sorolt hat politikus mindegyike kevésbé tekintélyes családban született, felmenőik gazdatisztek, postamesterek vagy éppen református lelkészek voltak. Döntően gazdasägi, illetve jogi szaktudäsuknak, valamint az 1822-1823. Evi megyei ellenállás idején játszott szerepüknek köszönhették, hogy egyfelől a megyei hivatali ranglétrán felfelé, sőt legtöbben egészen a csúcsig lépdeltek (négyen alispánok lettek, egy fő pedig a másodalispáni pozícióig jutott), másfelől lehetőségük nyílt arra, hogy az országos közéletben is bemutatkozzanak (ketten dunántúli, ketten dunáninneni, egy fő tiszáninneni, egy fő tiszántúli vármegye követeként), vagy akár meg is kapaszkodjanak ott. 3. A kormánypárti hagyományokkal rendelkezők csoportjába a következők sorolhatók: Dessewffy Józsefet (1771-1843), Szabolcs vármegye követét 1827-ben a legerősebb és leghevesebb ellenzékiek egyikeként jellemezték, aki a kormány ellensége, és aki egy új alkotmány észrevétlen bevezetésén munkálkodik. Dessewffynek ez már az ötödik és egyben utolsó követi megbízatása volt: 1802ben Sáros, 1805-ben és 1807-ben Zemplén, 1811—1812-ben pedig Szabolcs vármegye képviseletét látta el. A századelő országgyűléseinek egyik legfontosabb és legnagyobb formátumú szereplőjéről, Kazinczy barátjáról, Széchenyi későbbi vitapartneréről van szó. Az elsősorban katonai érdemek révén felemelkedő, több ágazatra oszló, katolikus vallású cserneki és tarkeői Dessewffy nemzetség egyik ága számára József nagyapja, Sámuel sárosi főispán szerezte meg a főnemesi rangot, akit 1756-ban bárói, 1775-ben pedig — utódaival együtt — grofi rangra emeltek. Jözsef édesapja, Istvan (1736-1785) királyi kamarási címet szerzett, de az országos közéletben nem játszott komolyabb szerepet. Niczky Janos (1781-1860) Vas varmegye kovete volt, akit 1827ben bősz ellenzékiként jellemeztek. 1830-ban még szélsőbal besorolást kapott, 1832-1836-ban azonban már kormánypártiként a jobb kategóriában helyezték el. Megyei karrierje 1816-ban indult, amikor főjegyzővé választották, majd a megyei ellenállási mozgalom időszakában, 1824-ben alispánná lépett elő. (Vas vármegye a # Nagy 1857-1868: I. 209.; Kempelen 1911-1932: I. 441-442.; Pälmäny 2071: I. 811-813. 4 Nagy 1857-1868: Ill. 296-308.; Kempelen 1911-1932: III. 307.; Palmany 2011: I. 881-883.; Palmany 2019: I. 670-671.; Vaderna 2013.