jan) még csupan harmada, 36%-a kerilt ki ebbél a nemzedékből,
1825-1827-ben viszont ez a szäm mär 46%-ra nőtt, és még 1830¬
ban is 45%-ot tett ki, 1832-1836-ban azonban visszaesett 28%-ra.
A valódi generációváltás 1839—1840-ben történt meg: a vármegyei
követek csupán 790-át adta a , köztes generáció". Felsőbüki Nagy Pál
és kortársai számára a politikai csúcspont tehát kitolódott: 1825-ben
40-55, 1830-ban pedig 45-60 évesek voltak. Mindezt a követi gárda
átlagéletkora is jól reprezentálja, 1825—1827-ben volt ez a legmaga¬
sabb, körülbelül 46 év, majd innentől tartósan csökkenésnek indult:
1830-ban 44 és fél, 1832-1836-ban 41, 1839-1840-ben pedig mar
csak 38 és fél évet tett ki — minden esetben az országgyűlés kezdő
dátumával számolva." Az 1789-es születésű Deák Antal már 1825
októberében arról panaszkodott, hogy a fiatalabb követek csak ritkán
jutnak szóhoz, mivel az , öregebb urak", akik már több diétán is
szerepeltek, szokás szerint először szólnak hozzá az adott tárgyhoz,
s annyira körbejárják azt, hogy az érdemi Ervek elfogynak.”
3. A generáció ellenzéki hangadói: Nem csupán azért tarthatjuk
a vizsgálat tárgyát képező generáció közéleti csúcspontjának az
1825—1827. évi sérelmi diétát, mert ezen generáció képviselői alkotják
a résztvevő követek relatív többségét, hanem azért is, és vizsgálatunk
szempontjából talán ez a legfontosabb, mert az országgyűlés ellenzéki
hangadói is ebből a körből kerültek ki. Márpedig, ha felsőbüki Nagy
Páléhoz viszonyítható életpályákat keresünk, akkor a legfontosabb
ellenzéki szereplőket kell megtalálnunk. Mindebben segítségünkre
lehet a titkosrendőrség.
A bécsi kormányzat már a napóleoni háborúk korának ország¬
gyűléseire is küldött titkos megbízottakat, hogy azok rendszeres
jelentéseket készítsenek. 1825-ben azonban az Udvari Cenzúra- és
Rendőri Hatóság (Oberste Zensur- und Polizeibofstelle) 1817 és
1848 közötti vezetőjének, Josef Sedlnitzky grófnak alárendelve
egy külön időszakos működésű, pusztán a diéta időtartamára újra
és újra felállított szervezetet hoztak létre Geheimer Dienst néven,
amelynek élén 1848 márciusáig Leopold Valentin Ferstl ällt. A napi
jelentések nélkülözhetetlenek voltak a kormányzat országgyűléssel
kapcsolatos döntéseihez, hiszen Bécs csak 1847 őszén engedélyez¬
te, hogy a politikai sajtó érdemben, bár ekkor is csak cenzúrázva,
tudósíthasson a diéta eseményeiről. Az így előállított nagy mennyi¬