Page 198 [198]
196 Melkovics Tamas
egészségügyi helyzetének megrendülése és 1801-ben bekövetkező
halála miatt nem folytathatott. Mályusz Elemér értékelése szerint
az , új" emberek , becsületes emberek, jó tisztviselők [voltak], de
teljesen hiányzott belőlük elődeik nagyvonalúsága, tehetsége, széles
perspektívája — ők nem voltak államférfiak. Egy tekintetben felül¬
múlták elődeiket: az udvarnak azoknál odaadóbb hívei."
Ezen a ponton említést érdemel, hogy József felesége a szintén
lojális bürokrata, Végh Péter lánya, Anna volt. Végh ugyancsak I795¬
ben lépett feljebb a ranglétrán: tárnokmesterből lett országbíró, így
immár ő volt a nádor után a legfontosabb országos főméltóság. Az
országbírói és személynöki pozíciókat tehát após és veje birtokolta.
József esetén egyértelműen tudatos házasodási stratégiáról beszélhe¬
tünk, ami testvéreire is hatással volt: idősebb bátyja, Nagy Sándor
a lánya tervezett házassága kapcsán is kikérte véleményét, József
pedig áldását adta a frigyre." Felsőbüki Nagy Pál házasodásával is
, kilógott?" a családból, hiszen 1812-ben 36 éves korában a soproni
polgármester, Morenich Gáspár lányát, Alojziát vette feleségül.
A családtagok közül így a legelső volt, aki polgári származású
házastársat választott magának." A házasság ráadásul botrányba
fulladt, amelynek 1847 és 1853 között válóper lett a vége. Mivel
azonban nem engedélyezték válásukat, Pál és Alojzia a különélésük¬
ről és a törvényes feleséget illető életjáradék összegéről valószínűleg
peren kívül egyezséget kötött. Felsőbüki Nagy Pálnak mindeközben
kapcsolata volt egy bizonyos Klein Izabellával is, aki nála 34 évvel
volt fiatalabb, s tőle születtek törvényes örökössé tett gyermekei:
1829-ben Pál, majd Júlia és Paulina, végül pedig 1848-ban István.
Visszatérve az országgyűlési szereplésre, felsőbüki Nagy Pál abból
a szempontból tovább örökítette a családi hagyományt, hogy e téren
Sopron vármegyében komoly politikai tekintélynek örvendett, és
diétai követi szereplése országgyűlésről országgyűlésre felmerült.
A Pálmány Béla által elkészített kétkötetes almanach számításai
alapján az utolsó hat rendi országgyűlésen (1825—1848) a 46 magyar
vármegyét (a három horvát és a három szlavón megyét nem számít¬
va) összesen 446 követ képviselte. Mivel hét személyt két vármegye
is megválasztott, így ténylegesen 439 nemesről kell beszélnünk.
7 Malyusz 1926: 222.
Bodnár-Gárdonyi 1918: I. 20. (1795. május 11-i levél, 1795. május 15-i válasz¬
levél)
5 A fels6biki Nagyok házasodási szokásairól bővebben ír a jelen kötetben
Szemethy Tamás.