Seite 194 [194]
I92 Melkovics Tamás
politikai életének irányítása, kézben tartása biztosította. Elsőként
Nagy Gyorgy (1625-1682) lépett fel a varmegyei tiszti hierarchia
felsőbb rétegébe, aki 1658-tól élete végéig viselte a szolgabírói po¬
zíciót. Három fia tovább éltette ezt az örökséget: Pál (1657-—1717)
haláláig főszolgabíróként ténykedett, Istvan (1653-1737) és Mihály
(1670-1730) pedig alispanként a legmagasabb vAlasztott tisztséget, s
ezzel együtt a vármegye tényleges irányítását tartotta kézben. Előbbi
1689-től egészen 1730-ig, megannyi tisztújításon keresztül, több mint
negyven évig őrizte ezt a kulcspozíciót. A vármegye irányítását Pál
ut6dai vitték tovabb:? Istvan (1701-1766) 1732-t6l al-, majd 1738-t6l
1745-ig főjegyzői feladatokat latott el, Pal (1704-1776) pedig 1738¬
ban az aljegyzői, 1745-ben a főjegyzői teendőket vette át bátyjától,
míg végül az 1746-tól 1749-ig terjedő időszakban visszaszerezte
a családnak az alispáni tisztséget. Fiai szintén kivették a részüket a
soproni közéletből: Pál (r732—1810) főszolgabíróvá lépett elő, míg
föszereplönk édesapja, Sandor (1736-1799) 1764-t6l al-, 1771-t6l
főjegyzőként szolgálta a megyét, majd 1779-től egészen haláláig, azaz
kereken húsz éven keresztül alispánként irányította is azt. Halála
után azonban a család már nem tudta visszaküzdeni magát Sopron
vármegye tisztikarának elitjébe.4
Felsőbüki Nagy Pál, bár az alispán fiaként nőtt fel, csupán egy¬
szerű, lényegében tiszteletbeli táblabírói címmel rendelkezett, a
megye vezetésébe direkt módon sosem volt beleszólása. Tudjuk, hogy
1807. évi országgyűlési szereplését követően az uralkodó Esterházy
Miklós herceg főispánnak küldött kéziratában eltiltotta mindenféle
hivatalviseléstől, a tiltás azonban csak 1809-ig volt érvényben,
pusztán ezzel tehát nem magyarázhatjuk tartózkodását a megyei
pozícióktól." Feltűnő továbbá, hogy két öccse, Péter (1781-1843) és
Sändor (1782-1852) sem vällalt hivatali teendőket.
Miközben tehát a felsőbüki Nagyok a 18. században Sopron vár¬
megye közéletének legkiemelkedőbb családjává léptek elő, jelesül a
század több mint felében az alispáni pozíciót is magukénak tudhat¬
ták, többen országos közhivataloknál is feltűntek. Az alispánként
: — István közvetlen leszármazottai (sitkei ág) elsősorban Vas vármegyéhez kötődtek,
de fontosabb megyei tisztségeket nem töltöttek be.
3 Dominkovits 2015: 429.; Pálmány 2019: I. 534., 683.
4 — Az egyetlen kivétel, tehát a család utolsó olyan szereplője, aki legalább a főszol¬
gabírói címet meg tudta szerezni, felsőbüki Nagy Sándor dédunokája, Miklós
(1852-1936) volt.
> Domanovszky (szerk.) 1935: III. 391-393.
Melkovics 2013: 61-65.