Seite 193 [193]
8. FEJEZET
ONFEJUSEG VAGY KORSZELLEM? FELSOBUKI
NAGY PAL SZAKITASA AZ EVSZAZADOS
CSALADI HAGYOMANNYAL
Melkovics Tamas
ORCID: 0000-0001-8007-05 40
» Nagy Pál 1777-ben született. Ifjúsága kissé zajos volt. S nem hajol¬
ván meg sem atyja, sem nagybátyjának, Nagy József kir. személy¬
nöknek komoly tekintélye előtt, mellőzte a hivataloskodás kötelékeit.
Szelleme függetlenségre ösztönzé, s a magyar közélet pályájára vezeté
őt." — Ezekkel a sokat sejtető szavakkal elevenítette fel Bezerédj Ist¬
ván 1850-ben," hogy anyai nagybátyja, felsőbüki Nagy Pál pályája
kezdetén hátat fordított a családi hagyományoknak, a vele szemben
támasztott elvárásoknak, és saját utat választott. S valóban, ha végig¬
tekintünk a felsőbüki Nagyok 18. századi történetén, kitűnik, hogy
felsőbüki Nagy Pál szinte minden lényeges ponton ellentétbe került a
több mint egy évszázadon át építgetett családi stratégiával, udvarhű
felmenőivel szemben ő ellenzéki hangadóként kezdte pályafutását.
A kérdés csupán az, hogy a számos alkalommal kiütköző dacos,
önfejű jelleme, eltökélt hajthatatlansága terelte őt ebbe az irányba,
vagy a politikailag lojális családi légkörből való kilépés a felvilágo¬
sodás által , megszédített" kortársak sajátja (is) volt?
ÁZ ALAPVETÉS, AVAGY FELSOBUKI NAGY PAL
ÉS A CSALÁDI HAGYOMÁNY
A felsőbüki Nagyok még a 17. század végén kapaszkodtak fel a tár¬
sadalmi ranglétrán a bene possessionati körébe, azaz a köznemesi
elithez tartozó jómódú birtokos famíliák közé. Innentől kezdve
számos tényező, félig tudatos, félig sorsszerű családi , építkezés"
segítette, hogy pozíciójukat a 18. század során mindvégig stabilan
meg tudták tartani. A biztos hátteret egy vármegye, jelesül Sopron
Bezerédj 1851: 4.