Page 171 [171]
Konfliktusok a családon belül 169
aki úgymond négy-öt éve hitegeti őt házassággal.? Neki inkább azt
javasolta felsőbüki Nagy István alnádor, hogy halálát követően — ha
alkalmas férjet addig nem találna — vonuljon a pozsonyi orsolyita
apácák kolostorába. Magdolna mégsem lett apáca, hanem később
hozzáment a Túróc vármegyéből származó, több ágra szakadt fő¬
nemesi családból származó, Somogyban középbirtoknyi nagyságú
uradalmat kiépítő báró Révay Elekhez."" Ez a Magdolna lett a
későbbiekben a családi viszály egyik kirobbantója.
Végül az alnádornak két ügyvédi pályát folytató és később jelentős
hivatali karriert befutó unokaöccsére, felsőbüki Nagy Pál fiaira,
Istvánra és Pálra is kiterjedt a figyelme, akik eddig is , atyafiságos
szeretetet" mutattak családja iránt, és akiket megkért családja jogi
ügyeinek védelmére. Jelképes gesztusnak, a rokoni szolidaritás ki¬
nyilvánításnak és a nemzetségi öröklési rend elismerésének egyaránt
tarthatjuk, hogy összes közvetlen leszármazottja kihaltának esetére
két később fényes hivatali pályát befutó unokaöccsét, felsőbüki Nagy
Pál fészolgabiré fait, Istvant (1701-1766) és Palt (1704-1776) tette
meg vagyona örököseive.'s Felsöbüki Nagy Päl a végrendelet szelle¬
mében később is rajta tartotta a szemét a rokonság ügyein: 1761-ben
a pesti Királyi Táblán mint ítélőmester , üdvösséges intéssel" segítette
a felsőbüki Nagy Ferenc fiú- és leányági leszármazottjai közti peren
kívüli megegyezést.""
3 Czompé Janos és felsőbüki Nagy Kata, Nagy István alnádor lánytestvére vol¬
tak a felsébiiki birtokszomszéd, Czomp6 Sandor (1693-1755) sziilei, ő tehát
unokatestvére volt Nagy Magdolnának, akinek házasságot ígért. A családfára:
Szluha 2011: I. k6t. 170-171., 311.
u — Révay Elek és felesége a Mária Terézia-féle úrbéri összeírás szerint Somogy
vármegyében hét településen rendelkezett úrbéres birtokkal összesen 965 hold
terjedelemben, amely Fónagy Zoltán osztályozása szerint a korabeli valódi
középbirtok kategóriájába esett. (Fónagy 2013 II. 1316.) Magdolnát egy a
magyarországi mágnásokat számba vevő 1764. évi összeírás már özvegyként
Somogy vármegyei fajszi lakosként említi. (Komáromy 1900: 237.)
5 A 19. század közepének egyik jogi szakkönyve, Frank Ignác munkája szerint:
, az ősi jószág nem azé egyedül a? ki bírja, hanem az egész nemzetségé”, de
Werbőczyre hivatkozva megerősíti, hogy ágról-ágra szállhat a végrendelkező
által meghatározott módon: , az első szerző elágazott maradéka folyvást örö¬
kösödik a kitüzött rend szerint”. (Frank 1845: 502., 505.)
6 MNLOL P 643 r. tétel. Évrendezett iratok. 14. cs. Szombathely, 1776. mäjus
31. (Az 1761. június 8-án kelt egyezség átirata.)