OCR
Konfliktusok a családon belül 167 pusztítások miatt felvett adósságait (8000 forintot és ennek 1000 forintra rúgó kamatait) csak második felesége, Martonfalvay Krisztina segítségével tudta visszafizetni. A birtokok idegen földbirtokosoktól való kiváltásra végrendelete szerint összesen 18000 forintot költött. Ennek megfelelően a családi vagyon felosztásakor felsőbüki Nagy István is a második feleségétől származó gyermekeit preferálta az első házasságból születettekkel szemben. Az ebből a házasságból származó gyermekek és unokák közt is különbséget tett. Ezt az eljárást a nagyarányú birtokosztódás elkerülésével indokolta: bizonyos családtagok, így a leányág pénzben kapták meg örökségüket. Így a néhai Mária Terézia nevű lányától származó unokái, az asszony első házasságából származó lánya, Palotay Krisztina és a második férjétől, a sikkasztás miatt fogházba került, és ott elhunyt felsőpulyai Madarász László (11728) somogyi és baranyai alispántól született, árván maradt fia, Madarász Miklós? 800—-800 forintot kaptak. Rajtuk kívül a vagyonát tékozló és magát adósságokba keverő Erzsébet nevű lánya (született 1685-ben), korábbi Landor Péterné a halimbai zálogba tett birtok kiváltására 1800 forintot kapott."" (A végrendelkező kikötötte azonban, hogy a zálogbirtok Erzsébet lánya elhunyta után szálljon vissza Ferenc ágára és Mária Terézia lányától származó unokáira). A két pálos szerzetesnek állt fiú, Imre és Ignác számára testvérük, Ferenc évjáradékot fizessen. Megfigyelhetjük, hogy a földbirtokot egy tagban és a fiúág számára örökítette: a Sitkey és Dömölky családokés dédapja, Sitkey Ádám jogán formálhatott jogot ezekre a birtokokra. (Ruzsa 1994: 95., 100.) 7 — Felsőbüki Nagy István a zálogban lévő Sitkey-birtokok kiváltására Esterházy Dánielnek (8000 forintot), Esterházy Lászlónak (600 forintot), a Kisfaludy családnak (3000 forintot), Dömölky Pálnak, Györgynek és Erzsébetnek és másoknak, közelebbről meg nem nevezetteknek további összegeket fizetett. Nagy Mária Terézia, Palotay Sámuel özvegye 1700-ban ment hozzá Madarász Lászlóhoz. (Baranyai 1914: 623.) 9 — Felsőpulyai Madarász László az Esterházy hercegek dombóvári tiszttartójaként kezdte pályáját. Patrónusa támogatásával lett Baranya vármegye alispánja I7I1 és 1716 között. Ezzel párhuzamosan Somogyban is karriert futott be. 1702—1712 között az egyesített Somogy-Zala vármegye jegyzője volt. Somogyban 1710től helyettes, majd 1715-—1727 között első alispán lett, miközben a vármegye adószedői feladatait is ellátta. Mivel nem tudott elszámolni, 1727-ben a főispán lemondtatta hivataláról. A sikkasztásért vád alá helyezett, birtokaitól megfosztott Madarász 1728-ban vizsgálati fogságban hunyt el Tapsonyban. Két árván maradt fia, Sándor és Miklós a vármegye kegyelméből 1730-ban Csertő falut és ehhez tartozó Kotosd-pusztát végül visszakapták. (Ódor 1995: 24., 31.; Reiszig 1914: 479-482.; Baranyai 1914: 623.) to Horvath 2014: 135-136.