Jellemzően a házasságkötésre még a főnemesi rangemelés elnyerése
előtt kerülhetett sor, így a csoport tagjai a házasodási stratégiájuk
szempontjából összevethetők Szijártó István korábban bemutatott
eredményeivel. Mint látható, a házastársak 6090-a köznemes — vélhe¬
tően a jómódú vármegyei köznemesség soraiból került ki — ugyanak¬
kor azonos mértékben, 14-14%-kal képviseltették magukat a régebbi
eredetű és az idegen származású főnemesek, valamint megjelentek a
vizsgált személyekhez hasonlóan főnemesi címüket frissen szerzett
személyek, illetve ezek gyermekei is.
További következtetésként adódik, hogy a régebbi eredetű családok
tagjai gyakorlatilag azonos mértékben voltak elérhetők (vagy inkább
elérhetetlenek) házastársként a katonák és a hivatali pályát befutó új
arisztokraták számára, illetve nem mutatható ki szignifikáns különb¬
ség az alacsonyabb főnemesi címet elnyerő bárók és a grófok között
sem, ami ismételten a főnemesség korábban már többször említett
zártságára utalhatott. Kétségtelen tény azonban, hogy a Szijártó
István által vizsgált, akár tehetősebbnek számító családoknál is jóval
szélesebb az a társadalmi (és vélhetően földrajzi tér), amelyből az új
arisztokraták a házastársaikat választhatták. Ennek a legfőbb oka
a vármegyén kívüli kapcsolatoknak vélhetően már a házasságkötés
előtti megléte lehetett, ami a felemelt személyek által viselt országos
hivatalokból, magas katonai beosztásukból, illetve kiterjedt birtokál¬
lományukból adódhatott. A felsőbüki Nagyok vizsgálata során ennek
megfelelően azt feltételezhetjük, hogy azoknak a családtagoknak
lett kalkulálhatóan társadalmilag és/vagy földrajzilag , távolabbi"
házastársa, akik valamely országos hatáskörű hivatalban, illetve a
hadseregben töltöttek be valamilyen pozíciót.