Somogy vármegyéből választottak maguknak házastársat, míg
a leggazdagabb (gyulai Gaál, Inkey és Somssich) családoknál már a
választottak 7499-a vármegyén kívüli volt, bár jellemzően továbbra
is dunántúli. Magyarországon kívüli házastárs egyedül a Somssich
családnál jelent meg, ugyanakkor ez a família a 19. század folyamán
két ágon is a főnemesek közé emelkedhetett, és vagyonával, a csa¬
ládtagok karrierútjával, kapcsolatrendszerével kiemelkedett a többi
Somogy vármegyei család közül.
Szijártó István elemzéséből tehát kiderül, hogy a felsőbüki Na¬
gyokhoz hasonló somogyi jómódú birtokos elit — bar házastársai
majd háromnegyedét a vármegye határain kívülről választotta —
jellemzően továbbra is a környező területek köznemességéből há¬
zasodott. Érdemes azonban még egy társadalmi csoport házasodási
stratégiáját megvizsgálni.
A kor , társadalmi mozdulatlansága" mellett is egyértelmű, hogy
jónéhány famíliának sikerült a főnemesség soraiba emelkednie.
Közülük az 1711 és 1799 között főnemesi címet nyert köznemesek,
illetve az ő gyermekeik házasodási stratégiáját korábban már alapo¬
sabb vizsgálat alá vetettem. Az említett időszakban 76 családból 91
személy kapott magyar bárói vagy gröfi cimet.? Felemelkedesükhöz
jellemzően több tényező is hozzájárult, így fontos lehetett az általuk
viselt hivatal és rang, az udvarnak tett szolgálatok, a birtokvagyon
mérete, de több esetben érezhető volt a házassággal szerzett rokoni
kapcsolatok jelentősége is.
A főúri rangot szerző 91 személyből ro új arisztokratának már
az édesanyja 15 főnemes volt, ami kétségtelenül előnyös lehetett a
társadalmi érintkezésben." A 91 érintett házastársainak társadalmi
hátterére vonatkozó összegzést az alábbi táblázatban láthatjuk:
Szijártó I992: 32—38, 41—42.
, Szemethy 2020: 245-248. A vizsgálat részét csak a köznemesként főnemesi
címet nyert személyek jelentették.
to Benyovszky Moric, Berzeviczy Ferenc, Dávid Károly, Kállay János, Sigray János,
Sigray József, Sztáray Imre, Török József, Vay Dániel és Miklós. (Szemethy
2020: 245.)