Page 72 [72]
70 Sebők Richárd
ÖSSZEGZÉS
Felsőbüki Nagy István és Pál királyi kúriai előmenetele nem volt egye¬
di: mindkét esetben egy-egy hét főből álló csoportot lehetett képezni
a kúriai bírókból ugyanolyan kúriai karriermintázattal. Jelentősnek
számított az egész korszakban a vármegye, mint a kezdeti hivatali
tapasztalatok összegyűjtésének és a jómódú birtokos köznemesség
politikai, illetve hivatali szocializációjának színtere. Felsőbüki Nagy
István és Nagy Pál hivatali karrierje az átlagosnál sikeresebbnek
tűnik a Királyi Kúrián belül, hiszen minden időszakban elérték a
bírói struktúrán belül az adott pillanatban egy köznemesnek elérhető
legmagasabb szintet: István alnádor, míg Pál a Hétszemélyes Tábla
köznemes ülnöke lett. Azonban felsőbüki Nagy István és Pál nem
lépett ki a bírósági rendszer keretei közül, hogy egyéb kormány¬
hivatalok szolgálatába álljon. Ez történt viszont felsőbüki Nagy
József esetében, aki már a különböző kormányszékeknél történő,
hosszabb-rövidebb ideig tartó munkavállalással gyűjtötte össze egyre
szélesebb körű tapasztalatait, és ismerte ki egyre jobban a korabeli
kormányzati rendszer működését. Őt korai halála megakadályozta
a teljes pályaív bejárásában, de így is korának egyik legfontosabb és
bizalmi állásáig jutott: betöltötte a személynöki méltóságot.
Felsőbüki Nagy István kiemelkedett a jómódú birtokos közne¬
mesek vármegyei közegéből, és több országos hivatalt is betöltött a
Királyi Táblán, ahol alnádorként fejezte be pályafutását. Felsőbüki
Nagy Pál szintén elhagyta a megyei közeget, és ugyancsak a Királyi
Kúrián viselt magas tisztségeket, majd karrierje és élete végén a
Hétszemélyes Tábla köznemes ülnöke volt. Tehát Istvánhoz képest
a Királyi Kúria magasabb bírói fórumának bírói közé jutott, azaz
tovább emelte a család tekintélyét. A felsőbüki Nagy család életé¬
ben az említett karrierek mindenképp a társadalmi mobilitást és a
magasabb presztízsű országos hivatalok elérését jelentik. A hasonló
karriermintájú személyek csoportjának elemzése után viszont kide¬
rült, hogy már a 18. század második felében, de leginkább r9. század
első felében több kúriai bírónak is lehetősége nyílt a két felsőbüki
Nagynál impozánsabb karriert befutni. Többen bekerültek a Kan¬
celláriára, személynöki hivatalt is elnyertek, vagy akár köznemes¬
ként főispáni székbe jutottak. Felsőbüki Nagy József személynöki
kinevezését értékelhetjük úgy is, hogy a család kétségtelenül bekerült
a jómódú birtokos köznemesség elitjébe, ezt az új státuszt pedig
házassági kapcsolatokkal is megerősítették. Feltételezésem szerint